„Dorozsma lakossága 1828-ban 7842 lélek volt. (...) A községi közpénztár jövedelme 1854-ben 36.214 frt. (...) Az új községházát a mostani helyen 1875-ben építették s 1875. okt. 24-én szentelték föl ünnepélyes keretek között Mihalovics Béla kun kapitány jelenlétébe. Az új, illetve a mostani községháza szép, komoly, stílusos épület, magas földszint, erős falakkal, amelyekre bármikor lehet emeletet építeni. A kapu főbejáratától jobbra és balra széles folyosók vannak, innét nyilnak a különféle hivatalok helyiségei és jobb oldalon a nagy tanácsterem. Udvara szép, tágas, ahol jó időben a kerület orszgy. képviselői a gyüléseket tartják. (...)

Dorozsma 1838. okt. 25-én V. Ferdinánd királytól négy vásár tartására nyert jogot és egyuttal városi címet is kapott. A négy vásártartási jogért egyenként 50 frtot, összesen 200 frt. taksát kellett fizetnie. Dorozsma a bécsi kancelláriának a városi rangra emelésért 110 frt-ot, az adománylevélnek pergamen papiroson való díszes kiállításáért, a függő pecsét és kazettáért stb. 112 frt-ot, összesen 422 frt-ot fizetett.

 

Dorozsma a négy vásárt a következő napokra helyezte: április 7., jún. 29., szept. 16., dec. 8. Ha ezek a napok nem vasárnapra esnek, akkor a megelőző vasárnapokon van a vásár. (...) Dorozsma mint város 1838-tól 1872-ig szerepelt, amikor a Belügyminiszter 34.916. sz. rendelete alapján Dorozsma város nagyközséggé alakult át. 1903-ban a Belügyminiszter 55.638. sz. rendelete alapján Dorozsma hivatalosan "Kiskundorozsma" elnevezést kapott. A község legrégibb pecsétje 1752. évből való.

 

Az 1848-iki események nem multak el nyom nélkül Dorozsma életében sem. Kosuth Lajos híres szegedi beszédjének meghallgatására, 1848. okt. 4-én, sokan voltak bent Szegeden Dorozsmáról is. (...) Damjanich híres piros sapkás honvédei és vakmerő huszárjai között 127 dorozsmai küzdött egész a világosi fegyverletételig. (...)A szabadságharc után szomorú idők következtek Dorozsmára is. A kegyetlen Haynau Szegeden át vonult Aradra elvégezni szörnyű hóhérmunkáját s az átvonuló katonák Dorozsmát is megsarcolták. Haynau seregei után az oroszok egy része, kb. 4000 ember jött át a Tisztán s elözönlötték Szegedet és a környékbeli községeket, köztük Dorozsmát is, pusztítva mindenütt. Kihirdették a statáriumot. A Tanács megrémülve a szörnyű eseményektől, kénytelen volt tűrni és viselni a szenvedéseket. A kiszolgált honvédeket a császári hadseregbe sorozták be, és súlyos adókat vetettek a lakosságra. A közbiztonság fenntartására osztrák és cseh zsandárokat rendeltek Dorozsmára is. A rablások mind sűrűbbek lettek, szegénylegények járták a környéket s rettegésben tartották a lakosságot. Megkezdődött a betyárvilág, amelynek hírhedt vezéralakja Rózsa Sándor volt. Hozzá csatlakoztak a szegénylegények és a szabadságharcból hazatért kóbor katonák, akik bandákba verődve loptak, raboltak és gyilkoltak. A dorozsmai zsombó csárda sokszor volt mulató betyárok tanyája s a mögötte elterülő erdőség és nádas jó búvóhelye volt a haramiáknak.A Dorozsma környékén bujkáló haramiák üldözésére és a vidék megtisztítására a szegedi katonai parancsnokság zsandárokat küldött ki. A kiküldött zsandárok 1852. szept. 12-én a zsombó csárda körül, az ott bujkáló betyárokon rajta ütöttek, közülök ötöt elfogtak é megkötözve a zsombói csárdába vitték, itt fogva tartották őket, a zsandárok közül pedig 3-an a Majsa felé menekülő betyárok után vetették magukat. A zsandárok mindaddig lövöldöztek pisztolyaikból a futó betyárok után, amyg csak töltényük volt. Amikor az utolsó lövésüket is leadták, visszafelé fordultak a zsandárok a csárda felé, ahol 2 társuk őrizte a megkötözött betyárokat. Az előbb még üldözött betyárok azonban észre vették, hogy a zsandároknál nincs több töltény, erre ők is visszafordították lovaikat s most már ők kezdték üldözni visszafelé vágtató zsandárokat. Őrült, vad hajsza keletkezett a betyárok és zsandárok között. Mikor a 3 zsandár látta, hogy a zsombói csárdát elérni nem tudják, leszálltak lovaikról s azokat az egyik tanya istállójába kötötték, ők pedig ott elrejtőztek, kettő a sövénykerítés mellé húzódva leste a betyárokat, egy pedig az istállóban volt a lovaknál. Az üldöző betyároknak azonban valaki elárulta a zsandárok rejtekhelyét és ekkor a betyárok előbb a sövény mellett rejtőzködő két zsandárt, azután az istállóban lévő harmadikat agyonlőtték. Aztán lóra kapva Majsa felé fordultak. (...) A dorozsmai hármas zsandárgyilkosság nagyban hozzájárult, hogy most már a legnagyobb eréllyel vegyék üldözőbe az Alföldön garázdálkodó haramiákat. Rózsa Sándort később 1857-ben el is fogták és életfogytiglani börtönre ítélték, de a koronázás alkalmával 1867-ben kegyelmet kapott. Kiszabadulása után ismét bandát alakított, s társaival együtt sok rablást követtek el. De amikor 1868-ban Pálmonostora előtt a vasuti síneket fölszedték és a vonat utasait kirabolták, ismét üldözőbe vették a hirhedt rablóvezért, Szeged környékén elfogták s a híres Ráday Gedeon gróf királyi csendbiztos elé vitték Szegedre 1872-ben. A bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte az ősz betyárt, akit az Erdélyben lévő Szamosújvárra vitték, ahol a híres alföldi lovas betyár testben, lélekben megtörve 1878-ban meghalt.A Bach korszak elején a bécsi kormány a vasút építését határozta el. Az osztrák Vaspálya Társaság úgy döntött, hogy Ceglédtől Szegedig terjedő szakaszon kiépítteti a vasútat, amelynek első munkálataihoz már 1851-ben hozzáfogtak. A kisajátításokat megkezdték s először a távíró vonalat építették ki Szegedig s azután a pályatestet. A vasút 1854-ben készült el s ez év tavaszán már meg is indult a forgalom. Az őrházak, állomások és a vasút személyzete is csehekből és osztrákokból állott. Ezért a vasút sokáig népszerűtlen volt az alföldi nép előtt.Az új vasútat építő mérnökök a vasútat először Dorozsma érintésével akarták Szegedre vezetni. Meg is jelentek Dorozsmán a mérnökök és a vasúti állomás épületét a mostani Deák Ferenc utca [b] és a Petőfi utca [Dorozsmai út] keresztezésénél akarták fölépíteni. Ez a rész akkor még lakatlan volt, mert a község ebben az időben a mostani Rákóczi [Vadliba u.] és Árpád utca [Tas u.] sarkáig terjedt. Ezen a részen, a szegedi úton, csupán a község vendégfogadója, az úgynevezett «Szarvas korcsma» volt. Itt akarták fölépíteni az új állomást. Ez a terv természetes és a helyzetnek megfelelő is lett volna, mert ha a térképet nézzük, láthatjuk, hogy a vasút Kiskunfélegyházától Szatymazon keresztül nyílegyenesen halad Dorozsma felé, de szinte érthetetlen módon, Dorozsmát éles fordulattal két kilométerre kikerülve, fut be Szegedre. (...)A fuvaros-kereskedő családok a legerélyesebben ellenezték a vasútnak Dorozsmán keresztül való vezetését. A fuvaros családok egész hatalmasságok voltak, akik a közvéleményt is irányították s csakhamar olyan ellenszenves hangulatot teremtettek, hogy Dorozsma vezetősége nem mert a közhangulattal szembeszállni. Ennek hatása alatt nem engedték meg a Vasút Társaságnak a vasút kiépítését, nehogy a lakosság jó részét kitevő fuvaros-kereskedő családok ezáltal elveszítsék keresetüket. (...) Később a dorozsmaiak már belátták tévedésüket, de ezt helyre hozni többé nem lehetett. Dorozsma vezetősége 1887-ben azon kérelemmel fordult a vasút Igazgatóságához, hogy mivel Szatymaz messze van, valahol Dorozsma közelében építsen részére vasúti állomást. Az Igazgatóság csak úgy volt hajlandó belemenni, ha Dorozsma az építendő vasúti állomás és raktárhelyiség részére megfelelő telket biztosít. Ekkor vette meg Dorozsma Ábrahám József szegedi lakostól a mai másfél hold területet 805 frt 35 krajcárért. Ezen a területen a vasút igazgatósága kísérletképpen 1881-ben egy kis állomást létesített. Mivel a kis állomásnak elegendő forgalmas volt, az állomást és raktárhelyiséget kibővítették.”

 

 

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 211-222. oldal)