A legjobb mesemondóink közé tartozott. Meséiből gyűjtemény jelent meg 1975-ben, életrajza a Magyar Néprajzi Lexikonban is olvasható. Szatymazi szegényparaszti család sarjadéka volt. Szülei korán átköltöztek a dorozsmai földre, Zsombóra, szegedi tájszólását azonban töretlenül őrizte. Életét napszámosként kezdte, majd tanyásként folytatta. 1919-ben vöröskatona volt. 1945 óta néhány holdas, juttatott szőlőbirtokán korszerűen gazdálkodott. Fiatal kora óta mesélt, a kutatás azonban csak 1961-ben fedezte fel. Részben az élőszavas helyi hagyományból merített, megfordultak kezében Benedek Elek és az Ezeregyéjszaka ifjúság számára átírt meséi is, amelyeket azonban inkább csak nyersanyagként használt föl. Előadói biztonságával, stíluskészségével, megjelenítő erejével legjobb mesemondóink közé tartozik.