Kiskundorozsma önkormányzati képviselői: Kosik Dénes és Mihálffy Béla.

A Kiskundorozsmai Részönkormányzat tagjai: Atlasz Henrik, Horváth Dezső, Moróné Tapody Éva, Borbélyné Nagy Mária, Mucsi László, Gasparits Péter, Mangó Ferenc, Nagy Mihály, Harkai Jánosné, Tímár Lajos, Homai László.

A kiskundorozsmai önkormányzati kirendeltség címe:
6791 Szeged-Kiskundorozsma, Negyvennyolcas u. 12. (bal szárny)
Telefon: 62-461-030
Ügyfélfogadási idő: hétfőn 8-15.30, szerdán 8-17.30.

 

 

Polgármesteri Hivatal Kiskundorozsmai Kirendeltsége

Ifj. Atlasz Henrik vagyok, 47 éve, születésem óta Dorozsmán élek. Tehát sokakkal együtt igazán tősgyökeresnek számítok, hiszen a gyermekkorom és a felnőtté válásom is ehhez a szép helyhez kötődik. Itt is nősültem meg, és van két szép gyermekem. 2001-ben diplomáztam a Bécsi Egyetem Közlekedésmérnöki Karán, és jelenleg egy német logisztikai cégnél dolgozom mint operációs manager. Megéltem sajnos – még gyermekként –, amikor Dorozsmát hozzácsatolták Szegedhez. Akkor még nem tudtam, hogy milyen hátránnyal jár ez. Ma már felnőtt gondolkodással sajnos rádöbbentem olyan hátrányokra, amelyek hatására bennem olyan gondolatok fogalmazódtak meg, amik csakis a tenni akarásra ösztönöztek. Mivel lokálpatriótának vallom magamat, ezért is merem képviselni tetteimmel-szaktudásommal a dorozsmaiak érdekeit. Kicsit a jövőbe szeretnék nézni, hiszen egy komolyabb szakvéleményezéssel biztos vagyok benne, hogy ismét le lehetne válni Szegedről, és mint részönkormányzati képviselő is tudom, hogy ez rengeteg dorozsmai szíve-vágya lenne, még azoké is, akik nem olyan rég költöztek Dorozsmára. Mivel KDNP tag is vagyok, ezért figyelemmel kísérem azon településeket, ahol már az általános iskolák egyházi kezelésben vannak, így elmondhatom azt, hogy igencsak „jól megvannak”. Ezért is támogatnám, hogy valamelyik dorozsmai iskola egyházi kezelésbe kerüljön. Ehhez tudom, hogy nem elég az én egyedüli véleményem, tudom, hogy sokakkal kell még ehhez egyeztetni, de ahol már működnek az egyházi kezelésben lévő általános iskolák, sokkal több jut tanárnak-diáknak, mint az állami vagy önkormányzati kezelésben lévő intézményekben. A dorozsmai részönkormányzat tagjaként csakis a dorozsmaiak érdekeit szeretném képviselni, és a két önkormányzati képviselőt – egyetértve a döntéseikkel – segítem a településünk fejlesztéséért végzett munkájukban.

Szegeden lakom hét éves korom óta. Iskolai éveimet lakóhelyemen a „Napfény városában” töltöttem, ahol felsőfokú végzettséget szereztem a JATE Munkaügyi Kapcsolatok szakon, 1986 óta a közszférában dolgozom. Mindig szerettem volna egy meghitt lakóközösséghez tartozni, ezért 24 évvel ezelőtt Kiskundorozsmára költöztem férjemmel és két gyermekemmel. Azóta már gyermekeim is felnőtté váltak és családalapítást követően szintén Dorozsmán telepedtek le. Az itt töltött évek során testközelből tapasztalhattam meg Dorozsma lakóinak környezetükhöz kötődő örömeit és gondjait. Az elmúlt időszakban, mint helyi lakos próbáltam segíteni, hogy élhetőbb hellyé váljon lakókörnyezetünk. Az évek múlásával, unokám megszületésével egyre fontosabbá vált számomra, hogy aktívan részt vehessek a közösségi életben és az eddig megszerzett tapasztalatommal és tudásommal segítsem a helyi kulturális és környezeti adottságok kiaknázását. Településünk Szeged Megyejogú város önkormányzatához tartozik ezért fontosnak tartom, hogy a részönkormányzatunkban lévő képviselők hitelesen és hatékonyan közvetítsék a helyi problémákat, megoldásra váró feladatokat. Lakóhelyünknek adottságainál fogva szüksége van szoros együttműködésre Szegeddel ahhoz, hogy terveinket elképzeléseinket megvalósíthassuk. Örömmel tapasztalható, hogy településünket a meglévő törzslakosok mellett egyre több fiatal válassza lakhelyéül, ennek köszönhetően folyamatosan növekszik a lakosok és a gyermekek száma. Ezt a tendenciát figyelembe véve kiemelt fontosságúnak tartom, hogy időseink, fiataljaink, gyerekeink és unokáink egy kulturált szerethető környezetben éljék mindennapjaikat, büszkén arra, hogy ők dorozsmai lakosok. Kiemelt feladatként kezelném a meglévő zöld övezetek, közterületek kialakítását, hogy küldetésüket teljesíteni tudják. Pl.: Sziksóstó, Sportcsarnoknál lévő liget kialakítása, családi hétvégék, séták, pihenés és rendezvények fogadására. Fontos lenne a nagybani piac környékén lévő hulladékok felszámolása, táblák kihelyezése a kulturált magatartás betartására figyelmeztetve. A tömegközlekedés összehangolása is megvalósításra vár a lakók igényeinek figyelembevételével. És nem utolsó sorban említeném meg azt a problémát, hogy szükség lenne több és biztonságos játszótérre, mert az új osztásokkal ellentétbe a városrész régebben épült területein ez nincs megoldva. Véleményem szerint környezetünk ahol élünk az olyan, mint egy tükör, amikor szétnézünk, magunkat látjuk benne.

Gasparits Péter vagyok, 1947-ben születtem Szegeden. A szakközépiskola elvégzése után a XI. Autójavító Vállalatnál kezdtem dolgozni, itt kerültem kapcsolatba a dorozsmai emberekkel. Később ide, Dorozsmára nősültem és 1979 óta Kiskundorozsmán élek. Ma már nyugdíjas vagyok, szerény keretek közötti gazdálkodással egészítem ki jövedelmem. Örömmel vettem, amikor bizalmat szavaztak részemre, mert a részönkormányzat tagjaként közvetlenül van lehetőségek dolgozni Kiskundorozsma fejlődéséért és az itt élők jobb életkörülményeinek alakításáért. Szeged és Dorozsma viszonyáról sajnos azt kell mondanom, hogy a város és intézményei sokszor figyelmen kívül hagyják az itt élők érdekeit, azonban az önállóságnak először a gazdasági feltételeit kell megteremteni (munkahelyteremtő és adófizető vállalkozások). Legfontosabb feladatok közé sorolom a közbiztonság érezhető javítását, a tömegközlekedés fejlesztését (a jelenlegi rendszer áttekintését és az utasok igényeihez alakítását). Új építési területek kialakítását, új munkahelyek létesítését a fiatalok helyben tartásáért és a legsürgősebb útjavítások lehetőség szerinti elvégzését szorgalmazom. Távlati célként a Sziksósfürdő fejlesztésében rejlő lehetőségek kiaknázását tekintem.

Harkai Jánosné vagyok. 1954 óta élek Dorozsmán, itt jártam általános iskolába, majd iskoláim elvégzése után az MTA Szegedi Biológiai Központjában helyezkedtem el. Amikor alkalmam nyílt rá, kijöttem abba az iskolába tanítani, ahol elvégeztem a nyolc osztályt. Igen nagy örömmel töltött el, hogy olyanokkal dolgozhattam együtt, akik nevelőim voltak előtte. Aztán az évek során fordult a helyzet, s már azokkal dolgozhattam együtt, akik az én tanítványaim voltak. Nagyon jó dolog olyan helyen dolgozni, ahol ismerhettem a tanítványaim helyzetét, szüleit, s akár nagyszüleit is. Nagyon sok probléma megoldásában segíthetett ez a kapcsolatrendszer. Nevelőként, s később vezetőként is mindig érezhettem ezt a támogatottságot mögöttem, s így hatékonyabban tudtam dolgozni. Elhunyt férjem és családja is tősgyökeres dorozsmai volt, két gyermekünk született házasságunkból, s most már büszke többszörös nagymama vagyok. Jelenlegi párom szintén dorozsmai, s így rokoni és ismerettségi körünk elég tág. Gyermekeim közül az egyik szintén dorozsmai lakos, s unokám is itt jár iskolába óvodába. Az, hogy munkahelyem és lakhelyem egyaránt Dorozsmához kötött, azt eredményezte, hogy nagyon sok embert megismerhettem az évek folyamán, s kötődésem igen szoros lett. Az előzményekből adódik, hogy a részönkormányzati képviselőséget is azért vállaltam, mert úgy gondoltam, ismereteim, kapcsolataim révén segíteni, támogatni tudom a helyi képviselők munkáját, s a környezetemben élő emberek problémáit folyamatosan figyelemmel kísérve, érdemben tudom azokat továbbítani a képviselők felé, esetleges megoldási javaslatokkal egyetemben. Szegedtől való elválás már évek óta lappangó ötletként ott él az emberek egy részének szívében, hisz régebbi önállóság elvesztése fájó emlékként él. Azt, hogy ezen lehet-e, kell-e változtatni, érdemben meg kell vizsgálni, s felelősségteljesen kell képviselni bármelyik megoldást. Nagyon fontosak a gazdasági iránymutatók, melyekkel tökéletesen tisztában kell lenni. Mert egy ilyen fontos kérdésben nem lehet felelőtlenül nyilatkozni és lépni. Nagyon fontos feladatnak tekintem a kulturált központi rész megteremtését, fedett csatornázással, parkolási lehetőségekkel. Jó lenne egy olyan egészségház felépítése, melyben olyan körülményeket lehetne biztosítani az orvosaink számára, mely lehetővé tenné az egészségügyi ellátás színvonalának emelését. Érdemes lenne, egy közlekedési stratégiát kidolgozni, felmérni, hogyan lehetne még biztonságosabbá tenni útjainkat. Pl. nagybani piacnál, Bölcs utcánál megfontolandó lenne egy körforgalom telepítése. Többször szó volt már a Hősök ligete rendbehozataláról, remélhetőleg most már a megvalósítás következik. Kulturáltabbá kellene tenni a piactér területét, esetleg fedett rész kialakítása is szóba jöhetne. A meglevő játszóterek mellé ki kellene alakítani egy olyan komplexumot, mely lehetőséget biztosítana azon fiatalok részére, akik szívesen próbálgatják ügyességüket gördeszkán, görkorcsolyán, versenykerékpáron, stb. Bár környékünkön most már egyre több fürdőhelyet alakítottak ki, nem kellene talán lemondani a Sziksós tó környékének rendezéséről, medencéinek bővítéséről. Tovább kell támogatni azon javaslatokat, melyek az újabb építési területek esetleges kialakítását tennék lehetővé, illetve lakhatóbbá tennék a már kialakult üdülői körzetekben élők területeit.

1957-ben születtem Szegeden. Iskoláim elvégzése után, munkahelyem a Tisza Volán volt, majd magánfuvarozó, jelenleg a PICK SZEGED ZRT. dolgozója vagyok. Nős vagyok, két felnőtt gyermek édesapja. Megtiszteltetés volt számomra Kosik Dénes képviselő úr felkérése, majd jelölése a részönkormányzati munkára. Elsődleges feladatomnak érzem a külterületek /Subasa, Sziksósfürdő, Öreghegy/ napi problémáinak közelebb vitelét a Képviselő urakhoz, illetve részönkormányzat felé. Legfontosabb megoldásra váró gondok a belvíz, közvilágítás, 7F autóbusz menetrend ésszerűsítése, a közbiztonság helyzetének javítása minden eszközzel. KKD. sportjának támogatása, -futball valamint a kézilabda- melyek hírét viszik KKD.-nak. Továbbá sorolhatnám a megoldásra váró dolgokat. Tehát munka van. Gondolkodásra ad okot későbbiek folyamán az esetleges önállóvá válás. Igyekszem lehetőségeimhez mérten segíteni munkámmal a részönkormányzatot.

Horváth Dezső vagyok, 70 éves, a Nyírségből származom. A 8 osztály elvégzése után Budapestre kerültem, 15 éves koromban már munkát vállaltam egy kertészeti szövetkezetben, ahol lehetőségem nyílt munka mellett a szakmát megszereznem. 1963-ban Dorozsmán telepedtem le, ahol gépkocsivezetőként a Volánnál később kamionra kerültem. Egy pár év múlva visszaálltam az eredeti szakmámhoz, ahol jelenleg is a fiatalabb fiammal közös fóliás kertészeti vállalkozásunk van. A rendszerváltás után minden ciklusban részönkormányzati képviselő voltam és jelenleg vagyok is. Szeretném megköszönni a dorozsmai választóknak, hogy a bizalmukat minden választáson elnyertem. Azon igyekszem, hogy a lakosság kívánságát a lehetőségekhez képest segítsem. Már közel 50 éve a dorozsmai sportért és ezen belül a labdarúgásért tettem a legtöbbet. Hosszú időn keresztül elnökségi tag voltam, jelenleg is az egyesület alelnöke vagyok. Mindig szívügyemnek tartottam, hogy egészséges életmódot biztosítsunk a futballpályán a pici gyerekektől a felnőttekig, hisz az edzettség, a testmozgás megelőzi a betegségeket. Jelenleg is több, mint 100 igazolt labdarúgónk van, és azért dolgozunk, hogy továbbra is biztosítani tudjuk a jövőjüket. Tervünk a közeljövőben, a sportpálya világítását kialakítani, hogy az edzés lehetősége ősszel is biztosítva legyen. A hónap első napján megjelent a Dorozsmai Naplóban egy véleménykutatás arról, hogy Dorozsma váljon külön Szegedtől. Az utolsó önkormányzati gyűlésen megbeszéltük, hogy a véleményt a megjelölt címekre le lehet adni a lakosságnak. Az a tapasztalatom, hogy az emberek egy része közömbösen fogadta ezt a hírt. Szinte minden második lakos azzal érvel, hogy drágább lesz a Dorozsma–Szeged közötti közlekedés. Próbálom megmagyarázni, hogy eddig még erről szó sem volt, sem a közlekedéstől, sem a várostól ilyen információt még nem kaptunk, hogyha leválnánk, akkor drágább lenne a közlekedés. Azért több személytől tapasztaltam, hogy igenis lelkesednek, csak bővebb felvilágosításra lenne szüksége a lakosságnak. Az a meglátásom, hogy jó szervezéssel, bővebb felvilágosítással a lehetőségek sikeresek volnának. Sok tévhittel, kósza hírekkel, kitalálásokkal próbálják egymást félrevezetni. Remélem, egyre többen leszünk, akik igennel fognak válaszolni. Utólag szeretném megjegyezni: Nagyon sokan nem értik, hogy itt Dorozsmáról van szó, nem párt hovatartozásról. Egyesek olyan véleménnyel vannak, ha nem szimpatizálnak a Fidesszel, akkor inkább Szeged mellé állnak.

Szeged Megyei Jogú Város 5. sz. választókörzetének önkormányzati képviselőjeként veszek részt a Kiskundorozsmai Részönkormányzat munkájában. Tagja vagyok az Egészségügyi és Szociális, valamint a Városkép- és Környezetvédelmi Bizottságnak is. Az eddigi eredmények közül kiemelném a külterületeken a belvízvédekezés kapcsán végzett munkákat, a Kiskerti útkeret, a Részönkormányzati keret, a Játszótéri keret létrehozását, valamint az idén megvalósuló Jerney János Ált. Iskola sportpályájának felújítását, az Orczy István Ált. Iskola nyílászáróinak cseréjét valamint a fedett buszvárók telepítését. Alapvető feladatomnak tekintem, hogy minden körülmények között a dorozsmai lakosok érdekeit képviseljem a Szegedi Közgyűlésben és a részönkormányzatban egyaránt. Ekképpen kezelem például Szeged és Kiskundorozsma szétválásának ügyét is. Ennek kapcsán szeretném széleskörűen megismerni a dorozsmai emberek véleményét. A megfelelő időpontban Mihálffy Béla képviselőtársammal együtt megpróbálunk előállni az elképzeléseinkkel. Azt ígérhetem, hogy akképpen fogok cselekedni, ahogyan a dorozsmaiak ebben a kérdésben véleményt nyilvánítanak.

Mangó Ferenc vagyok, 37 éves nős egy gyermek apukája. Eredeti szakmám karosszérialakatos, majd eladói később boltvezetői szakképesítést szereztem. Közel 12 évig az országot jártam gépkocsivezetőként.7 éve az épületgépészeti kereskedelemben dolgozom, ahol a szanitertől a fűtési rendszereken keresztül a megújuló energiával működő berendezésekig a gépészet teljes szortimentjét forgalmazzuk. Szüleim kiskundorozsmai lakosok 1967-óta, így én születésem óta dorozsmai vagyok. Ideköt minden emlékem és élményem, nagyon sok településen megfordultam kis hazánkban, de soha nem költöznék el innen. Kosik Dénes képviselő úr felkérésére indultam a részönkormányzati választáson, mert úgy gondolom, az embernek ne csak elvárásai legyenek, hanem kötelezettségeket is: vállalnia kell ahhoz, hogy élhetőbbé tegye a környezetét, ahol él. A konkrét számok ismerete nélkül Szeged véleményem szerint rendkívül kevés pénzt juttat vissza Dorozsmának, így nemhogy fejlesztésre, de sürgető felújításokra is alig jut pénz. Hangsúlyozom, nem ismerem a helyi vállalkozások által befizetett iparűzési adók, ingatlan és egyéb adók, valamint a minden, gépjárművel rendelkező dorozsmai által befizetett súlyadó (most már teljesítményadó) együttes összegét, amely mind a szegedi önkormányzathoz folyik be. Úgy gondolom, hogy az állami normatívákkal kiegészítve jobban járna a település a különválással. Fontosnak tartanám a csapadék- és belvízelvezetés problémáit mielőbb megoldani, mert nagyon sokunkat érint. A buszközlekedés hiányosságai is komoly problémát okoz sokaknak, akár a temetőbe szeretnének eljutni, akár a Széksósi úton vagy annak vonzáskörzetébe laknak és még sorolhatnám. Sajnos szinte minden pénz kérdése. Persze, pénz nélkül is érhetünk el eredményeket, ha egy kis összefogást tanúsítunk, és például nem lenne eredménytelen a felhívás a polgárőrség részéről a tagtoborzásra. Mindannyian szeretnénk „jó közbiztonságot”, még sincs jelentkező. Ha nem csak a saját utcánkban tartanánk be a 30-as határt a 30-as zónában, mert ott ismernek, hanem mindenütt. Ha a fiatalokban is sikerülne tudatosítani, hogy az üveg, amit a buszmegállóban kitörnek, az mindannyiunk kára. Ha már a pénz kevés, legalább ami rajtunk múlik, azt tegyük meg. Segítve ezzel Kosik Dénes és Mihálffy Béla munkáját, és kicsit könnyebbé téve magunknak a hétköznapokat.

Szeged Megyei Jogú Város 6. sz. választókörzetének önkormányzati képviselője vagyok. A helyi részönkormányzat vezetője, a Sport és Ifjúsági Bizottság alelnöke és a Városüzemeltetési Bizottság tagjaként dolgozom Szeged és Kiskundorozsma lakosságának érdekében. A részönkormányzatban is a képviselői programom útmutatása alapján a dorozsmaiak érdekében tevékenykedem. Kiskundorozsma önálló településsé válását csak alapos szakmai tájékozódás és széleskörű társadalmi vita lefolytatása után a dorozsmaiak többségének véleményét figyelembe véve tudom elképzelni. Célom, hogy a részönkormányzat a következő években tovább erősödjön, és segítségével élénkítsük a közösségi életet, valamint új, látványosabb pályára állítsuk Kiskundorozsma fejlődését.

Matematika-fizika szakos középiskolai tanár vagyok, Szegeden a Tömörkény István Gimnáziumban tanítok 1979 óta. Férjem is, én is dorozsmai családból származunk. Három gyermekünk és két kicsi unokánk van. Mindannyian itt élünk, ezért is kísérem figyelemmel településünk ügyeit. Dorozsma valamikor takaros település volt. Sajnos ez ma nem mondható el, és ennek számtalan oka van, az egyik minden bizonnyal a Szegedhez tartozással járó anyagi függőség. A leválásról már sok szó esett. Pontos szakmai elemzéseket kell készíteni, milyen előnyökkel és milyen feladatokkal, esetleg veszteségekkel járna az önállósodás. A lakosságnak ezeket meg kell ismerni, alaposan megvitatni, átgondolni, és a tényeket mérlegelve véleményt alkotni. Az átgondolt döntés előkészítését már is el kell kezdeni. A korábbi évek tapasztalata szerint igény van arra, hogy a képviselők, a részönkormányzat tagjai és a lakosság minél élőbb kapcsolatot építsenek ki egymással. Ezen a téren sok a tenni valónk – és ez nem is pénz-kérdés. Érdemes lenne az internet adta lehetőségeket is kihasználni, és például hírlevél formájában tájékoztatni a levélre feliratkozó lakosokat a településünket érintő történésekről. A megoldandó feladatok fontossági sorrendbe állítása szinte lehetetlen (belvíz, közbiztonság, szemét, rongálások, stb.). Meggyőződésem, hogy a két képviselő személye igen jó választás volt, jó kezekbe kerültek Dorozsma ügyei. Ahogy a részönkormányzat többi tagja, úgy én is igyekszem lehetőségeimhez mérten segíteni a munkájukat.

55 éves vagyok, nős, két gyermek édesapja. Gépkocsivezetőként és üzemi rendészként dolgoztam, jelenleg nyugdíjasként élek. Születésem óta Dorozsmán lakom. Nagyszüleim Bácskából költöztek ide Trianon után, édesapám már Dorozsmán született, dorozsmai a feleségem családja is. Mindig is érdekelt a település története, sorsa. Több civil szervezet megalakításában és működtetésében vettem részt. Kétszer indultam a helyhatósági választásokon, és harmadszorra vagyok a részönkormányzat tagja. A képviselőjelöltséget Mihálffy Béla kérésére vállaltam, aztán sikeresen megválasztottak. Úgy látom hogy a most megválasztott két képviselő tenni is akar Dorozsmáért, és az ő munkájukban érdemes részt venni, mert az eddigi tespedésnek véget kell vetni. Dorozsmát, jobboldali konzervatív képviselők a rendszerváltás óta még nem képviselték. Bízom bennük, ezért segítem munkájukat. Dorozsma és Szeged viszonya az „átok, és áldás” kategóriájába tartozik. Akaratunkon kívül, megkérdezésünk nélkül lettünk „szegediek”, de mindig megmaradtunk körtöltésen kívülinek. Egyik városvezetés sem kezelt bennünket egyenrangú félként. Nem tudtuk kihasználni a város közelsége nyújtotta lehetőségeket. Fejlesztések során mindig a maradék elv alapján részesültünk. Egyedüli megoldás az önállósulás lehet. Meg lehet nézni a környező településeket: Mórahalom, Sándorfalva, Algyő, Szatymaz, sorra húznak el mellettünk, míg mi dagonyázunk a langyos vízben. Ennyit jelent az önállóság az, ha van gazdája egy településnek. Furcsán hangzik, de a legfontosabb változás a dorozsmai emberekben való változás kellene, hogy legyen. Dorozsma egy arctalan, alvó külvárossá vált. Bármilyen építést, fejlesztést, parkosítást valósítunk meg, ha vandál kezek törnek, zúznak, rontanak módszeresen. Pedig ezt látni kell. Ez jelenti azt, hogy nem érzik magukénak a települést, csak itt „laknak”, és a közöny uralkodik. Mert ezeket a vandál kezeket le lehet fogni, ha van aki lefogja és le akarja fogni.

Nevem Nagy Mihály, nős, 4 gyermek apja, cigány származású dorozsmai lakos vagyok. Szüleim is itt éltek, haltak. Az iskoláim elvégzése után 1982-től 1990-ig a Szegedi Ruhagyárban helyezkedtem el szabóként. 1990-től 2000-ig személyszállító kisiparos voltam. 2000-ben személy és vagyonőri vizsgát tettem, jelenleg egy bankban dolgozom, ezen a területen. Társadalmi megbízatásaim: „Elszalasztott 1000 év” Csongrád megyei Cigány Érdekvédelmi Szervezet Közhasznú Egyesület elnöke vagyok 2010. október 3-tól a Szegedi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke 2011. február 25-től Szeged-Kiskundorozsma városrészben Településrészi Önkormányzati képviselő Fő célom: A Szegeden élő hátrányos helyzetű cigány kisebbség társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, érdekeinek képviselete, érdekérvényesítése, képzése, oktatása, foglalkoztatása, munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, szociális szolgáltatás-nyújtás, egészség-közösség és ifjúságfejlesztés, sport és szabadidős programok szervezése, kulturális hagyományainak megőrzése, ápolása. Az itt élő romák integrálódásának elősegítése a többségi társadalomba, esélyegyenlőség elvű támogatás keretében, esélykiegyenlítési programok indítása. Ma Magyarországon a romák helyzete kis kivétellel sokban hasonló. Sajnos a rendszerváltás, az Unióhoz való csatlakozás az amúgy is szegény sorsú emberek, köztük a romák számára nem hozta meg a jólétet, csupán erősödő rasszizmust és még nagyobb nyomort. Mindenki tudja, hogy a romáknál sajnos hatványozottan jelentkezik a munkanélküliség problémája, mely szoros összefüggésben áll az alulképzettséggel, az analfabétizmussal és a romagyűlölettel. Mindezekkel szoros kapcsolatban, ok-okozati összefüggésben állnak a szociális körülmények is. (Ha nincs megfelelő munkahely, jövedelem, egyedül esélyük sincs a felemelkedésre.) Összetett problémáról van szó és ez komplex megoldást igényel. Van egy álmom, egyben célom is, hogy minden egyes közintézményben legyen több roma származású dolgozó, pl.: rendőr, ügyész, bíró, ápolónő, tanár és saját jogon választott országgyűlési és helyi képviselő, akik majd munkájukkal kivívják a többségi társadalom és a romák megbecsülését, nem utolsó sorban képviselnék a roma társadalmat. Ahhoz, hogy ebből az álomból valóság legyen, el szeretnék indítani Szegeden egy tanodai programot, olyan más helyen már bevált tanodai programot, amely a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását segítené. A tanoda létrehozásának alap célja: a tanoda azt a programot nyújtja délutánonként az oktatás (korrepetálás, tehetséggondozás) mellett, amelyek szociális, vagy kulturális okból kimaradtak a gyermekek életéből, viszont az eredményes tanuláshoz, majd a továbbtanuláshoz nélkülözhetetlenek. Ehhez különböző iskolák igazgatóival, fejlesztő pedagógusokkal folytattunk megbeszéléseket, akik támogatásukról biztosítottak bennünket. A mi programunk már az óvodában elkezdődik, mert több ilyen korú kisgyermek, nem vagy csak alig beszéli a magyar nyelvet, és emiatt is, az egyéb más problémákon túl, lemaradnak a velük egykorú, nem roma származású társaiktól. Ezért gondoltunk arra, hasonlóan más városokhoz, ahol az ilyen jellegű programok már jól beváltak, hogy olyan óvodákban, ahol jelentős az cigány származású gyermekek aránya, legyen roma származású dajka is. Szeretnénk elérni, hogy azokban az iskolákban, ahol szintén jelentős a roma származású tanulók aránya, alkalmazzanak roma származású szociális segítőket, elősegítenék a tanulók beilleszkedését, segítenék a tanárok munkáját, közvetítenének a szülők tanárok között kapcsolatfelvételekben, problémák megoldásában. A halmozottan hátrányos diákoknak lehetőséget kívánunk biztosítani iskolán túli felzárkóztató programokban, korrepetálásokon való részvételhez, melyeket tapasztalt, felkészült tanári karral kívánunk megoldani. Ebben a tanodai program keretében, nem csak a tanulmányok elősegítését szeretnénk nyújtani a rászorulóknak, hanem szabadidős-programokat, sport- és kulturális rendezvényeket is kívánunk szervezni, ahol esetlegesen a rejtett értékeket, tehetségeket is fel tudnánk tárni, fejleszteni, valamint az ilyen jellegű rendezvényekkel is elősegítenénk a roma hagyományok, kultúra ápolását. Ezeken túl környezetvédelmi illetve egészségügyi szakköröket, felvilágosító előadásokat is tartanánk, hogy elősegítsük a roma gyerekek egészséges életmódra nevelését. Büszkén el tudom mondani, hogy ebben a nagy munkában vannak támogatóink, segítőink. Például: A Szirtesi házaspár és lányuk, Zsuzsika, Hajdú Géza a dorozsmai Művelődési Ház igazgatója, Borbélyné Nagy Mária a Szegedi Munkaügyi Központ vezetője, Nógrádi Tibor, Nógrádi Zoltán, Kosik Dénes, Mihálffy Béla képviselő urak.

Tímár Lajos 62 éves nyugdíjas vagyok, nős két gyermek édesapja. 1975 óta élünk Dorozsmán családommal. Munkám során telefonos társaságoknál műszaki belső ellenőrként tevékenykedtem. Dorozsmához való kötődésem: 1990-től folyamatosan bekapcsolódtam a közéletbe – Polgárőrség, Dorozsmai Napló Baráti Kör, Egyháztanács –, valamint a KDNP szervezetének alapítóelnöke és jelenleg szegedi alelnöke vagyok. A Szélmalom Kábeltévé 1992. évi alapító, szervezője és jelenleg elnöke vagyok. Sztriha Kálmán Alapítvány kurátora 2010 óta. A civil fórum kezdeményezője, a Családsegítő Ház társadalmi munkás segítője vagyok. Alapfilozófiám a pártdemokrácia erősítése mellett a civil társadalom építése, civil kontrol, civil kurázsi szervezése és építése. A részönkormányzati képviselőséget közéleti elkötelezettségből vállaltam, vannak élettapasztalataim, melyeket Dorozsma közéletének és gazdaságának fejlesztése, felvirágoztatása érdekében szeretném kamatoztatni. Dorozsma önállóságát, mint hosszabb távon kitűzött, de záros időn megvalósítandó célnak tartom, mert egyébként Szeged Harlem városrészévé válhatunk. Szeged város közgyűlésében a kettő dorozsmai választott képviselő – akár hatalomban vagy ellenzékben van –, a párt- és a frakciófegyelem alapján kevés befolyással rendelkezhetnek. Minél előbb el kellene indulni az önálló fejlődés útján. Dorozsmán legfontosabb megoldandó feladatoknak tartom: olyan munkahelyek létesítését, amelyek új értékeket hoznak létre, ilyen például a közmunka, amelyre nagy szükség lenne a közjó érdekében (például: csemete nevelés, közerdő telepítés, vályogverés, csatornatisztítás, rendőrőrs létesítése, fürdő építése).