Dorozsma valamikor ősrégi halásztanya volt. Mint lakóhely, régi szokás szerint, az itt lakó Drusma, vagy Durusma nemzetség nevét vette föl. Ebből a névből keletkezett később a Dorozsma elnevezés. A Durusma nemzetségnek itt volt az ősi fészke és itt állott ezen nemzetség által alapított bencés monostor is, amelynek apátját egy 1237-ik évbeli árpádkori okmány említi meg. Ez a monostor a tatárjárás idejében elpusztult. Durusmai Bernát az elpusztult helységet 1300 körül újra felépítette és kunokkal népesítette be. Az újra benépesített Dorozsmának 1478-ban már kőből épült szép temploma volt. Ezt azonban a törökök 1543-ban földig lerombolták és a templom köveit a szegedi vár ujjáépítésére használták. A szegedi fogadalmi templom előtti csonka-torony déli oldalán dombormű kőbárány látható. Ezt a kőbárányt állítólag a törökök vitték be a lerombolt dorozsmai templom romjaiból a szegedi vár építéséhez. A törökök kiűzése után 1719-ben Orczy István, a Német Lovagrend adminisztrátora ujra telepítette Dorozsmát Jászapáti és Jászfényszaru helységekből. Ezen helyekről 23 jász család költözött Dorozsmára. Ezek voltak az első települők. Később a Mátra vidékéről és a Bükk hegység palóc falvaiból is több család költözött Dorozsmára. Az ujra települt Dorozsma szabad kun terület lett és az is maradt 1876-ig, amikor a szabad jászkun kerületeket megszüntették és több megye között fölosztották. Ekkor csatolták Kiskundorozsmát Csongrád vármegyéhez.
Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kiadott levelében megengedte, hogy a jászkunok a törökök kiüzése után elzálogosított jászkun területeket a Német Lovagrend jogutódjától, a Pesti Rokkantak Háza alapítványától pénzen megválthatják. Dorozsma 11.800 rajnai forintért váltotta meg mai területét. Ez volt a redemcio. Az összeg kifizetését 160 dorozsmai birtokos vállalta magára. Ezek voltak a redemtus birtokosok. A megváltott területnek kb. felét, 17.000 holdat közös legelőnek hagyták meg, a másik felét a redemtus lakosoknak kisebb részletekben eladták. Ebből fizették ki a váltságösszeget. A közös legelőt "járás"-nak nevezték, amelyet a lakosok között 1899-ben osztottak föl. Dorozsmát 1831. augusztus havában kolera-járvány sujtotta. Egy hónap alatt 317-en haltak meg a szörnyű járványban. A kolera megszünésének emlékére az ősök a Kálvárián kápolnát építettek. Dorozsma 1838. október 25-én V. Ferdinánd királytól négy vásár tartására nyert jogot és egyúttal megkapta a város címet. Dorozsma mint város 1872-ig szerepelt. Ebben az évben nagyközséggé alakult át.

A szocializmus évei alatt Kiskundorozsmát Szegedhez csatolták, önálló községként tehát megszűnt létezni.
(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 7-9. oldal)