Dorozsmán is az első évtizedekben a templom körüli dombra és a körülötte lévő térségre temették halottaikat. (...) A temetkezési hely elterült egész a mostani sz. János szoborig, ahol a parkirozás alkalmával nemrégen is találtak emberi csontokat. Sőt a plébánia kertjének és az iskola udvarának is egy része temető volt, akit az ásatások alkalmával napfényre hozott emberi csontok sokasága is bizonyít. 1760 körül szokásban volt a halottakat a templomban fölravatalozni és a templom alatt lévő kriptában eltemetni. (...) A templom körüli térség azonban csakhamar megtelt és ezért a község a helység szélén, nyugatra, a Mattyon túl jelölte ki az új temető helyét. A közlegelőkből hasítottak ki ennek telket, Dianovszky János 1902-ben azt fölszentelte. (...)

A kálvária régi temető 7 holdas területét a község a világháborúban elesett dorozsmai hős katonák emlékére fákkal és bokrokkal ültette be és a hősök kertjének jelölte ki.”
(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 206-207. oldal)