Dorozsma valamikor ősrégi halásztanya volt. Mint lakóhely, régi szokás szerint, az itt lakó Drusma, vagy Durusma nemzetség nevét vette föl. Ebből a névből keletkezett később a Dorozsma elnevezés. A Durusma nemzetségnek itt volt az ősi fészke és itt állott ezen nemzetség által alapított bencés monostor is, amelynek apátját egy 1237-ik évbeli árpádkori okmány említi meg. Ez a monostor a tatárjárás idejében elpusztult. Durusmai Bernát az elpusztult helységet 1300 körül újra felépítette és kunokkal népesítette be. Az újra benépesített Dorozsmának 1478-ban már kőből épült szép temploma volt. Ezt azonban a törökök 1543-ban földig lerombolták és a templom köveit a szegedi vár ujjáépítésére használták. A szegedi fogadalmi templom előtti csonka-torony déli oldalán dombormű kőbárány látható. Ezt a kőbárányt állítólag a törökök vitték be a lerombolt dorozsmai templom romjaiból a szegedi vár építéséhez. A törökök kiűzése után 1719-ben Orczy István, a Német Lovagrend adminisztrátora ujra telepítette Dorozsmát Jászapáti és Jászfényszaru helységekből. Ezen helyekről 23 jász család költözött Dorozsmára. Ezek voltak az első települők. Később a Mátra vidékéről és a Bükk hegység palóc falvaiból is több család költözött Dorozsmára. Az ujra települt Dorozsma szabad kun terület lett és az is maradt 1876-ig, amikor a szabad jászkun kerületeket megszüntették és több megye között fölosztották. Ekkor csatolták Kiskundorozsmát Csongrád vármegyéhez.

Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kiadott levelében megengedte, hogy a jászkunok a törökök kiüzése után elzálogosított jászkun területeket a Német Lovagrend jogutódjától, a Pesti Rokkantak Háza alapítványától pénzen megválthatják. Dorozsma 11.800 rajnai forintért váltotta meg mai területét. Ez volt a redemcio. Az összeg kifizetését 160 dorozsmai birtokos vállalta magára. Ezek voltak a redemtus birtokosok. A megváltott területnek kb. felét, 17.000 holdat közös legelőnek hagyták meg, a másik felét a redemtus lakosoknak kisebb részletekben eladták. Ebből fizették ki a váltságösszeget. A közös legelőt "járás"-nak nevezték, amelyet a lakosok között 1899-ben osztottak föl. Dorozsmát 1831. augusztus havában kolera-járvány sujtotta. Egy hónap alatt 317-en haltak meg a szörnyű járványban. A kolera megszünésének emlékére az ősök a Kálvárián kápolnát építettek. Dorozsma 1838. október 25-én V. Ferdinánd királytól négy vásár tartására nyert jogot és egyúttal megkapta a város címet. Dorozsma mint város 1872-ig szerepelt. Ebben az évben nagyközséggé alakult át.

A Belügyminiszter rendelete alapján 1903-ban Dorozsma hivatalos neve Kiskundorozsma lett. Dorozsma az 1848-iki szabadságharcokban is becsülettel kivette részét. 1848. október 4-én a dorozsmaiak közül 127-en mentek el honvédnek. A dorozsmai honvédeket és huszárokat Damjanics tábornok hires pirossipkás honvédjei közé osztották be és a verbászi táborban teljesítettek hadiszolgálatot. A szegedi árvíz Dorozsmát is elöntötte 1879-ben. Az árvíz 1879. március 10-én reggel szakította át az Ugró hidját és d. e. 10 órakor szennyes hullámaival már Dorozsmának majdnem felét elárasztotta. Az árvíz Dorozsma 1170 háza közül 498-at döntött romokba. Hullámai elől az emberek a templomba, a magsabban fekvő helyekre és a tanyákra menekültek. Az árvíz emlékére minden évben március 10-én a templomban Istentisztelet van és 10 órakor félóráig szólnak a harangok. Dorozsma 1878. óta járási székhely. Első szolgabírája Csejthey Antal volt. A mai községházát 1875-ben építették. A régi községházát az állami katonai méntelep részére engedték át. A méntelep 1875-ben költözött Nagykőrösről Dorozsmára. A méntelepet 1918-ban Dorozsmáról Hódmezővásárhelyre helyezték át. A világháborúban Dorozsma vitézül állotta meg helyét. A négy éves világháború alatt Dorozsmáról bevonult katonának 3.057 ember. Ezek közül 569-en haltak hősi halált. Halottakban és sebesültekben Békés vármegye és Csongrád vármegye hozták a legnagyobb áldozatot. A háború összeomlása után 1919. március 21-én Szegeddel együtt Dorozsmát is francia gyarmati csapatok szállták meg. Ezekben a szomorú napokban alakult meg Szegeden a nemzeti kormány és az új nemzeti hadsereg. A nemzeti hadsereg részére Szegeden és környékén, így Dorozsmán is, katonákat toboroztak. Az új nemzeti hadsereg fővezéréül Horthy Miklós tengernagyot választották meg, aki a vörös rémuralom bukása után hadseregével elindult Szegedről Dorozsmán és Halason át a Dunántulra, hogy megtisztítsa az országot az oláh megszálló csapatoktól.”

A szocializmus évei alatt Kiskundorozsmát Szegedhez csatolták, önálló községként tehát megszűnt létezni.

 

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 7-9. oldal)