Orczy István szintén a felvidékről származott, a Mátra alján, Gyöngyösön volt a lakása.Dorozsma első telepesei tehát nem az ősi kunok ivadékai voltak, mert a kunokat a letünt évszázadok viharai az Alföldről jórészt kipusztították, hanem a jászok és palócok. Két szerencsés magyar népréteg ez, amely a török pusztítás után, békés honfoglalásával és szívós, kitartó munkájával a kipusztult Alföldön sok községnek lett második megalapítójává. Mint a méhkas, bocsájtották ki magukból a jász és palóc községek egymás után az egyes családokat, rajokat. (...)Az új telepesek Dorozsma pusztáin 1719, Bőjt elő havának (február) 6-ik napján jelentek meg először nemes és vitézlő Kálmán István uram vezetésével. A dorozsmai domb körül telepedtek le, amelyen valamikor, évszázadokkal azelőtt, az ősrégi templom állott. (...) 1719-ben 23 családdal, körülbelül 120 lélekszámmal indult meg a községi élet, 23 lakóházban. Ez a maroknyi nép száz év múlva, 1819-ben már 900 lakóházban 6572 főre szaporodott, 200 év mulva pedig, 1930-ban, 18.956 lélek Dorozsma lakossága 4.080 lakóházban. (...)

Ez a 23 család volt Dorozsma őslakossága. Ivadékai még mindig élnek Dorozsmán. A Hajdu, Tóth, Forrai, Godó, Czékus, Kriston, vagy Krizsán, Maróthi, Molnár, Fodor, Balabás, vagy Balázs, Kálmán, Farkas, Sánta, Horváth és Kiss nevű családok Dorozsma legrégibb családjai. Az összeírásban szereplő Saroka, Faját, Bársonyi és később Krizsán családok vagy elköltöztek, vagy leányágon a dorozsmai családokba olvadtak. Nevük ma már Dorozsmán nem szerepel. Az Országos Leváltárban őrzött összeírásban olvassuk, hogy az új telepeseknek ingyen házhelyet osztottak ki, mindenki annyi földet hasíthatott ki, amennyit családjával megtudott művelni.”

 

Részletek Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. könyvéből (1937), 47-50. oldal)