Az emberek legnagyobb része optimista volt. Abban reménykedtek, hogy a Monarchia és Németország óriási katonai ereje rövidesen véget vet a háborúnak. (...) A világ 58 állama közül 28 üzent háborút Ausztria-Magyarországnak, Németországnak, Bulgáriának és Törökországnak. (...) Július 28-án kedden 833 behívott katonát kísértek be Szegedre a kisírt szemű szülők és hitvesek.(...) Aztán eljött az ősz... a falevelek lehullottak, a nemzet színe-virága, a sok szép drága magyar élet is hullott-hullott a különböző harctereken, de a háborúnak csak nem akart vége lenni. (...) Újabb és újabb államok üzentek háborút a központi hatalmaknak. Az első sebesültek visszaérkeztek a községbe, nagy szeretettel és melegséggel fogadták őket. A sebesült katonák részére a méntelepi laktanya két legnagyobb termét rendezték be katonai kórháznak. Dr. Nagy Miklós községi orvos felügyelete alatt kb. 50-60 többnyire dorozsmai sebesülteket ápoltak itt. (...) Alig mult el egy év, Dorozsma majd minden fegyverfogható emberét besorozták katonának. A hivatalokban és a gazdaságokban csak a nélkülözhetetlen tisztviselők és munkások maradtak. A hadiözvegyek és hadiárvák száma egyre szaporodott s csakhamar alig volt Dorozsmán család, amely hősi halottat ne siratott volna. (...) Dorozsma lakosságának hadköteles része túlnyomórészben a híres szegedi 46. közös gyalogezrednél, a szegedi 5. honvéd gyalogezrednél és a szegedi 3. és 4. honvédezrednél szolgált. Küzdöttek az orosz, szerb, román és olasz frontokon, de bárhova osztották is be őket, a dorozsmai hadbavonultak bátorság és vitézség tekintetében mindenütt az elsők között voltak, aminek bizonyossága a sok tiszti és legénységi kitüntetés, amelyet hazahoztak és a vitézzé avatott 27 dorozsmai vitéz. (...) A mezőgazdaság erősen megérezte a honi munkáskezek hiányát, hadifoglyokkal kellett ezeket pótolni az egyes gazdaságokban. Dorozsmára főleg orosz és olasz hadifoglyok kerültek. (...) Négy évig dörgött az ágyú a harctereken. (...) A radikális-szocialista sajtó lázító cikkeivel olyan ideges közvéleményt teremtett, hogy nyomása alatt a nemzet erőskezű Tisza kormány lemondott és gróf Tisza István után Esterházyt, majd a Wekerle kormányt bízta meg IV. Károly király. (...) Gróf Károlyi Mihály miniszterelnöksége alatt 1918. október havában kiütött az őszirózsás forradalom.Ettől az időtől kezdve ijesztő gyorsasággal rohant minden a pusztulás felé. (...) Linder Bélának felszólítására a katonák eldobálták fegyvereiket, a különböző frontokon felbomlott a rend és fegyelem, a katonák otthagyták hadifelszereléseiket a szerbek és oláhok prédájául. Ezek pedig csakhamar betódultak az országba a fegyvereiket esztelenül eldobáló magyar katonák után.Így foglalták el ellenfeleink az ország legnagyobb részét, amelyeket többé nem is adtak ki kezeik közül. A gróf Károlyi Mihály-féle kormány 1918. november 14-én elfogadott egy lealázó fegyverszüneti egyezményt, amely hazánk 2/3-ad részét kiszolgáltatta az oláhoknak, szerbeknek és cseheknek. (...)A háborúból és a különböző fogolytáborokból hazaözönlő sok szenvedést átélt katonák között könnyű dolga volt a marxista propagandának. A kommunizmus vörös lángjai kezdtek felcsapni itt is, ott is, a nemzeti színű jelvény helyett vörös kokárdákat kezdtek hordani a becsapott emberek. Tüntetések és erőszakoskodások egyre gyakoribbak lettek. Ezeknek megakadályozására a községbe katonaság érkezett, amelyet az iskola épületében szállásoltak el. Az ide helyezett katonaság tisztjei hazafias érzésűek voltak, de a legénység meg volt mételyezve, nyiltan vörösöknek vallották magukat és botrányoskodtak. A templomba menőket kigúnyolták, szidalmazták, inzultálták, az iskola ablakaiból a templom keresztjére és a plébánia kertjére lövöldöztek. (...) Az iskolában elszállásolt és gépfegyverekkel fölszerelt kommunista katonák terror alatt tartották az egész községet. (...) A folytonos izgató beszédek hatása alatt az iskolában elhelyezett kommunista érzelmű katonaság föllázadt, amelynek azonban komoly következménye lett, mert Szegedről tengerész különítmény jött ki, amely gépfegyverekkel elállta az iskola kijáratát, a katonákat lefegyverezte és szétkergette őket.A Károlyi Mihály-féle kormánynak azonban mind nagyobb nehézségekkel kellett megküzdenie (...), 1919. március 20-án éjjel átadta a hatalmat az Oroszországból visszajött kommunista zsidó Kun (Kohn) Bélának és ezen becstelen tettével Károlyi Mihály az ezeréves magyar nemzet sírásója lett. (...) Dorozsmát a kommun kitörése utáni napon, 1919. március 21-én a Szeged állomásozó francia csapatok szállták meg; színes francia csapatok, algiri lovasok, madagaszkári néger és francia gyarmati katonák kerültek ide. (...) Dorozsma ezzel teljesen el volt zárva az ország többi részétől. (...) A kommunista uralom azonban 133 napos uralkodás után 1919. augusztus 1-én megbukott.(...) A nemzetgyűlés 1920. március 1-én megválasztotta az ország kormányzójának a nemzeti hadsereg fővezérét, nagybányai Horthy Miklóst (...) és megindult a nemzetépítő munka. A világháború alatt Dorozsma is meghozta a maga nagy véráldozatát. Statisztikai kimutatások szerint Dorozsmáról a négy éves világháború alatt bevonult katonának 19 tiszt, 195 altiszt és 2845 közember, összesen 3059 ember. (...) Bevonult katonák Dorozsmáról: 3059. Elesett ": 569. Meghalt az összes bevonultak 18.28%-a, a dorozsmai bevonultak 18.68%-a. (...)

A világháborúban elesett dorozsmai hős katonák emlékére a község 1924-ben 7000 pengő költséggel művészi kivitelű szobrot készíttetett Horváth Béla budapesti szobrászművésszel. A szobrot a község főterén, a Szentháromság előtti piactéren állították föl. A szobor rohamra induló fegyveres magyar katonát ábrázol, amint kürtjével indulót fúj. A szobor talpazatára 569 hősi halált halt katona neve van fölvésve. (...) Az emlékszobrot 1924. november 2-án, vasárnap avatták föl fényes ünnepségek keretében. Részt vett az ünnepélyen József főherceg is, mint a legtöbb dorozsmai katona egykori főparancsnoka.”

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 237-269. oldal)

 

„Kiskundorozsmán, a Negyvennyolcas utca 10. szám alatt – a szépen felújított főtér tőszomszédságában, de szerves részeként – 1924. november 2-án avatták föl városrészünk emlékszobrát, amely az első világégés dorozsmai áldozatainak állít emléket. A szobor 150 cm magas talapzaton áll, a figura másfélszeres életnagyságú, anyaga műkő. Alkotói: Horváth Béla és Kalotai Kreipel Ottó szobrászművészek voltak. A József főherceg jelenlétében fölavatott szobor talapzata alul és fölül lépcsőzetes tagolású, elől felirat: »Az 1914-1918-ik évi világháborúban a magyar hazáért elesett kiskundorozsmai hősök emlékére emeltette Kiskundorozsma község hazafias közönsége 1924«. A talapzat másik három oldalán olvasható az 569 hősi halott neve. A talapzaton kürtjét fújó, rohamra induló katona áll, jobbjában puskája, hátán harci fölszerelése. Lábánál kettétört babérleveles kerék, amely a hősök derékba tört életét hivatott jelképezni. Az emlékművet kovácsoltvas kerítéssel övezett kicsiny kert veszi körül, melyben mindig nyílik virág hős elődeink tiszteletére.”