A 70-es évekbeli iskolai gondok megszűntek az új, 12 tantermes új általános iskola átadásával. Építését 1973-ban határozták el, az átadásra 1974. augusztus 8-án került sor. Az új lakótelepen, a Jerney u. 21. sz. alatt áll az iskola. Első igazgatója Link Mihály (1974-1984). További igazgatók: Atlasz Henrik (1984-1994), Lázár Zoltán (1994-).

A 60-as évek második felében merült fel a gondolat egy második, modern kiskundorozsmai általános iskola létesítésére. A község rohamosan fejlődött: egyre többen költöztek ki a városból, illetve települtek be a környező külterületi tanyákról. A régi nagyiskola túlzsúfolttá vált: bár a gyermekek váltott műszakban tanultak, a terheltség így is meghaladta a 210%-ot.

1968-ban a járási tanácsnál hárommillió forintot szántak az új épület építésére, a pénzt azonban más létesítmények vitték el. Hosszas huzavona után az első beruházási terv 1971-re készült el – ekkor még a régi iskolával szemközti Piac-térre.

Az építkezést végül a Jerney utcában (akkor: Nagy Lajos király u.), 1972-ben kezdte meg a Csongrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A 12 tantermes épület 1974. augusztus 8-ai műszaki átadásán még jelentős hiányosságokat jegyzőkönyvezett a szemlebizottság. Augusztus végére kiderült, a legnagyobb gond, hogy a környék csatornázása sem készült el. A további késlekedés miatt a novemberi, majd a december 15-i átadási határidőt is módosítani kellett.

E nehézségek dacára az 1974/75-ös tanévet már két tantestület kezdte meg a régi iskolában. A Kiskundorozsma 2. számú Általános Iskola tantestületét az alábbi nevelők alkották az első alakuló értekezleten: Link Mihály igazgató, Atlasz Henrik igazgatóhelyettes, valamint Atlasz Henrikné, Bankó Ildikó, Bialoskurski Bódogné, Gyenes Péter, Jenei Elekné, Kálmán Mihályné, Lázár Pál, Lévay Béláné, Link Mihályné, Maróti Antalné, Maróti László, Nagy Vilmosné, Oláh Albertné, Pesti Sándorné, Rátkai Gyuláné, Rózsa Sándor, Rózsa Sándorné, Dr. Sipos Józsefné, Szabó Mihály, Szabó Mihályné, Szalay István, Varga Ferencné, Varga Pálné, Vecsernyés András, Vecsernyés Andrásné, Veress Katalin, Dr. Zámbó Gézáné.

Az iskola akkori igazgatósága alá tartozó Zentai (ma: Kamilla) utcai óvoda vezetője Kondász Irén, a Deák Ferenc (ma: Bölcs) utcai óvoda vezetője Gombos Jolán volt.

A gazdasági ügyintézés feladatát a kezdetektől, egészen 1998-ig, Bozsák Istvánné látta el, az első tanév hivatalsegédei Dudás Sándorné, Farkas Istvánné, Kurucsai Jánosné és Vass Jánosné voltak.

Az induló tanulói létszám 496 fő volt. A 9 alsó tagozatú és egy kisegítő osztály a mai Bölcs utcai épületben délelőtt-délutáni váltásban, a 8 felső tagozatos osztály a régi iskola épületében, az 1. számú iskola osztályaival,  szintén, váltóműszakban tanult. Szerencsés döntés volt, hogy az új iskolába egységes osztályok jöttek át, s az óvodai csoportok kialakítását is az újonnan kialakult beiskolázási körzeteknek megfelelően végezték el.

1975. áprilisára végre befejeződtek a csatornázási munkálatok, s megkezdődött az osztályok folyamatos átköltözése az új épületbe.

A 20 millió forintos beruházással megvalósult iskolaépület ünnepélyes átadására 1975. május 30-án 17 órakor került sor.

Az új iskolaépület esztétikusan tervezett, önmagában kellemes környezetet biztosított a tanulók számára. Otthonossá tétele, berendezése fokozott ízlést és igényességet kívánt az iskolavezetéstől és tantestülettől. Az igazgatói irodában, a tanári szobában és a rajzteremben Lázár Pál ötlete alapján az általa elkészített nagyméretű műalkotás másolatok készültek, amelyek kellemes színfoltjai lettek az egész épületnek.

A szaktantermi rendszer kialakítása az első 5 év feladata volt. A földrajz- és a rajztanterem készült el először. Maróti László földrajzterme technikai szempontból megelőzte korát, megyei hírű volt az adott munkaközösségen belül: csoportmunkára kialakított asztalrendszer, gombnyomásra működő sötétítés, automatikusan működő térképtartó, és még sok egyéb ötletes dolog volt a benne.

Az iskola külső környezete is szépült: rengeteg társadalmi munkával szülők, gyerekek, patronáló cégek telepítették az ajándékba kapott bokrokat, fákat. Nyaranta, nevelői irányítással, a gyerekek öntözték a növényeket, óvták a kiszáradástól. Az ő lelkes munkájuk eredményeként hűsölhetnek a mai tanítványok az enyhet adó fák alatt.

Ebben az időszakban kezdődött meg a sportudvar építése Atlasz Henrik igazgatóhelyettes tervei alapján. Számtalan cég, brigád nyújtott segítséget a kézilabdapálya és a futópálya építése közben.

Az iskola igazgatósága alá tartozott a Kamilla utcai és a Bölcs utcai óvoda is. Az iskolai zsúfoltságot fokozta, hogy mindkét óvodát egyszerre újították fel, ezért a csoportokat az iskola Bölcs utcai épületében kellett elhelyezni. Ebben az épületben működött a Kisegítő Iskola két kihelyezett osztálya is, így az alsó tagozatos gyerekek az első két évben váltakozva, délelőtt / délután tanultak.

A napközis csoportok száma rohamosan hat csoportra nőtt a kettőről: megnövekedett az igény a szakszerű délutáni foglalkoztatás iránt.

Az 5. tanév végére a tanulólétszám elérte a 600 főt.

A tanulók nagy része munkásszármazású volt, ezért az akkori párthatározatoknak megfelelően az iskola kiemelten kezelte a fizikai dolgozók gyermekeinek előmenetelét. Számos szakkört biztosított a tehetségek kibontakoztatására, ugyanakkor korrepetálással igyekezett az esélyegyenlőséget biztosítani.

A 70-es években furulya-, rajz-, fotó-, kerámia-, gépjármű alapismeretek-, irodalom-, matematika-, orosz-, néptánc-, báb-, kémia-, modellező-, egészségügyi szakkör működhetett az iskolában.

Ekkor kezdték a gyerekek az első népművészeti gyűjtéseket az alsós tanító nénik irányításával.

Középiskolára előkészítő tanfolyamok indultak magyarból, matematikából és oroszból a 8. osztályos tanulóknak.

A nevelők célja akkor is ugyanúgy, mint most, az olvasás-írás, kifejezőkészség fejlesztése, az anyanyelv és a matematika színvonalának emelése volt. A tantestület munkáját nagyban segítette a testületben dolgozó Rózsa Sándor alsó tagozatos szakfelügyelő és Lázár Pál rajzszakfelügyelő.

A színvonalas nevelői munka eredményei nem várattak sokáig magukra. Egyre szebb, jobb versenyeredmények születtek. 1975-76-ban az iskolai zenekar városi első, az énekkar és a néptánc 3. helyezést ért el. A kézilabdacsapatunk már 1976-77-ben városi 1., megyei 2. lett.

Számos szép eredménnyel büszkélkedhetett a 78/79-es év is: éneklőifjúság városi 2. hely, természetkutatók 4. hely, társadalomkutatók 5. hely, úttörőtechnikusok 3. hely, csecsemőápolók 6. hely, elsősegélynyújtók 5. hely.

Az iskola a környék közművelődési központja volt. Különböző TIT-előadásokat, Szülők Akadémiáját rendeztek, ahol a szülőknek az előadók nevelési tanácsokat adtak.

Itt működött az iskolai könyvtárral közösen a Somogyi Könyvtár kihelyezett tagozata, amely még nyáron is várta az olvasni vágyó közönséget.

A tantestület mindig szem előtt tartotta, hogy az iskola ne csak oktatást, hanem felüdülést is jelentsen a gyermekek számára, ezért számos, ma is meglévő, rendezvényt tartott, amelyre a már felnövekvő tanítványok szívesen emlékeznek vissza: jelmezes farsangok, mindenki karácsonyfája, a gyermeknapi játékos versenyek, felvonulások, Jerney-versenyek.

1979/80-as tanévben volt az első Úttörőparlament, ahol a rajok képviselői elmondhatták kívánságaikat az iskola vezetésével kapcsolatban. Sok megszívlelendő kritikát és kérést tolmácsoltak a küldöttek.

Megalakult az iskolastúdió is, amely rendszeresen tájékoztatta a tanulókat az iskola életéről.

A MOKÉP-pel szerződést kötött az iskola vezetése, így havonta egy filmet kölcsönöztek, amelyet az iskolában levetítettek: ezek főleg a kötelező olvasmányokhoz, tananyaghoz kapcsolódtak.

Kiemelten kezelték az egészségre nevelést: bevezették a reggeli tornát, és a szünetekben is lehetett tornázni. Az elsősegélynyújtás és csecsemőápolási ismereteket évente közel száz gyerek sajátította el.

Minden ősszel hulladékgyűjtést rendezett az úttörőcsapat: a gyerekek lelkesen gyűjtötték mind a vasat, mind a papírt.

Az igazgatóság évente felmérte a Mindenki iskolája szervezésében a szülők iskolai végzettségét, és ennek alapján javasolta azoknak a szülőknek az általános iskola elvégzését, akik ezzel még nem rendelkeztek - ugyanakkor felajánlotta a segítséget a felkészüléshez. Többen így szerezték meg általános iskolai bizonyítványukat.

A 80-as évek elején az iskolaépület környéke tovább szépült: padok kerültek az iskola előtti térre, művészi alkotás az iskola homlokzatára. A tornaudvar is elkészült: kézilabdapálya, futópálya, lelátó várta a sportolni vágyókat és a szurkolókat. Felújították a tornaterem parkettáját, mely sajnos a rossz kivitelezés miatt, újra balesetveszélyessé vált.

A Bölcs utcai épület teljes felújításra szorult. Mind a két épületben drága olajfűtés volt.

Az iskola 81-ben a következő audiovizuális eszközökkel rendelkezett: 7 TV, 10 videó, 14 magnó, 16 lemezjátszó, 1 filmvetítő, 4 automata diavetítő, 24 diavetítő, 1 episzkóp és 24 írásvetítő.

A demográfiai csúcs miatt a tanulók létszáma elérte a maximumot, a 699 főt. 24 tanulócsoport működött, szinte minden helyiségben tanítás folyt, beleértve az ebédlőt is. Az alsó tagozaton ismét be kellett vezetni a váltótanítást.

Számos szép versenyeredmény jellemezte ezt az időszakot is. A TTUSZ komplex versenyeken az iskola mindig élenjárt a városban. Az egészségőr és elsősegélynyújtó-versenyen megyei 1. helyezést értek el a tanulók, ezért ők képviselhették a megyét a zánkai országos versenyen.

Nevelőink teljesítményére nemcsak a kollégák és a szülők figyeltek fel, hanem a város vezetése is. Rózsa Sándor Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott, Pesti Sándornét és Maróti Antalnét Miniszteri Dicséretben részesítették, Maróti László Kiváló Úttörővezetői kitüntetést vehetett át.

1982-ben érkezett az iskolába Deme Béláné: ő lett az általános igazgatóhelyettes, míg Atlasz Henrik a gazdasági ügyekért felelt.

A tantestület 1982/83. tanévben adott át elsőként a példamutató magatartásért, a kitűnő tanulmányi eredményért és a diákmozgalomban végzett lelkes munkáért Jerney-plakettet. Az első plakett megérdemelt tulajdonosa Deme István 8. osztályos tanuló lett.

Ebben az időszakban kezdődött a nyelvi csoportbontás a 7. és 8. osztályban.

Az idő teltével egyre több alapítókolléga ment nyugdíjba, helyettük újak, fiatalok érkeztek, akik a kialakult szellemhez gyorsan alkalmazkodtak. A légkör kialakításában nagy szerepe volt az igazgatónak, Link Mihálynak, aki az utolsó, 1984. júniusi, tanévzáró értekezletén ezekkel a szavakkal búcsúzott nyugdíjba vonulása alkalmával:

„Külön köszönöm annak a többségnek a fáradozását, akik a tanév folyamán mindig a nevelő testületegység kovácsolásán fáradoztak, és sokat törődtek azzal, hogy a testületen belül mindig oldott légkör, egymás munkájának önzetlen támogatása, egymás megbecsülése és tisztelete érvényesüljön. Kérem mindnyájukat, hogy a jövőben is Őket kövessék, és fáradozásaikban segítsék!”

1984. július 1-jével Atlasz Henriket, alapító igazgatóhelyettest nevezték ki igazgatónak. Igazgatóhelyettesi beosztásba – Deme Béláné mellé – Tóth Árpádné kolléganő került.

Ekkor indult be a fakultáció előkészítése, amely nem tantárgyjellegű volt, hanem komplex műveltségi, tevékenységi irányokban foglalkoztatta, orientálta a tanulókat. Egy-egy osztályból különböző fakultációs csoportokba jelentkezhettek a 7. és 8. osztályos tanulók. Elméleti jellegűek – irodalom, nyelv, számítástechnika, energia –, valamint gyakorlatiak – gépszerelés, háztartás, kereskedelem – indultak, amelyek megfeleltek a továbbtanulási irányoknak.

Megkezdődött az első angol szakkör a TIT szervezésében.

Az iskola mindvégig közéleti tevékenységnek is helyet adott, számos gyűlést, beszámolót tartottak az épületben.

1980-tól nyaranta otthont adott a Belvízvédelmi Tábornak, hiszen a táborlakók az iskola lakókörzetének vízelvezető rendszerét építették ki.

A 80-as évek második felében tovább folytatódott a társadalmi munka, amelynek eredménye egy jól felszerelt nyelvi terem lett, s ekkor került védőrács a sportudvaron a focikapuk mögé is.

1986-ban rendezték meg az Jerney-hetet, amelyet mind a szülők, mind a gyerekek szívesen fogadtak. Jubileumi versenyt rendeztek, amely magatartási, tanulmányi, szorgalmi és társadalmi munka terén való megmérettetést jelentett. Az éves munka alapján történt az értékelés.

1986. nyarán szervezte meg három lelkes pedagógus az első Vándortábort a Velencei-tó környékére, amelynek folytatása is lett a következő években.

Számos pedagógus kitüntetésben részesült kimagasló munkájáért: Szabó Mihály Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át, míg Veress Katalin Miniszteri Dicséretet kapott. A kiemelkedő mozgalmi tevékenységéért a MUOSZ dicsérő oklevéllel jutalmazta Vecsernyés Andrást és Szakácsné Molnár Máriát. A MHSZ Kertész Erikát tüntette ki.

1987. május 15-én az iskola ünnepélyes keretek között felvette a Jerney János Általános Iskola nevet. Megalkotta a saját Szervezeti és Működési Szabályzatát, amely élt a törvény adta lehetőséggel, és a saját szokásai alapján vette számításba a tartalom, a módszerek és a szabályok kialakítását. Nagyobb önállósággal, a nevelőtestületi hatáskörök növekedésével kedvezőbb iskolai arculat kialakítása vált lehetővé.

1988. augusztus 1-től az óvodák külön igazgatóság alá kerültek, így nem tartoztak tovább az iskolához, míg a felújított, 800 adagos konyhát a Napköziotthonos Központi Konyhához rendelték.

1987-től Tóth Árpádné helyett Szakácsné Molnár Mária lett az igazgatóhelyettes.

A '80-as évek végén számos kiemelkedő eredményt értek el tanítványaink tanulmányi téren:

Az intézményben négy csoportban folyt hitoktatás. A szülők és a gyerekek igényeinek kielégítésére az orosz nyelv oktatásáról fokozatosan áttértünk a német nyelv oktatására.

A Bölcs utcai alsós kollektíva alkalmazni kezdte a nyelvi, irodalmi kommunikációs ismereteket, miután egy továbbképzésen megismerkedtek Zsolnay József által jelzett és tolmácsolt módszerrel.

A Jerney utcai épületben az alsós nevelők a 3.-4. osztályban a tantárgycsoportos oktatást választották.

Az úttörőmozgalom kereste önmagát, megfogalmazódott az igény, hogy ne legyen kötelező: a gyerekek érdekeit szolgálja, de legyen magas a mérce.

Megjelent Péter László szerkesztésében Jerney János életrajzát tartalmazó kötet, amelyet az iskola adott ki.

Kiállításokat szerveztek Lázár Pál, Atlasz Gábor festőművészek, és Zsivola Magdolna rajztanár munkáiból.

Sajnos az üzemi kapcsolatok lazultak, így társadalmi munkában csak a szülőkre lehetett már számítani.

A tervezett tantervi koncepció csalódást okozott, nem váltotta be országosan a hozzáfűzött reményeket. Szerencsére a tapasztaltabb kollégák, akik már több korrekciót megéltek, tudták mit vár tőlük a gyerek, a szülő, a társadalom.

Czékus Lászlóné, Deme Béláné, Atlasz Henrikné Kiváló Munkájáért kitüntetést, Farkas Áronné a MUOSZ Dicsérő Oklevelét vehette át.

1989-től Atlasz Henrik újabb öt évre kapott igazgatói megbízást. Nem volt könnyű dolga, hiszen egy változó, átalakulásban levő társadalomban kellett a helyes utat megtalálnia, és irányt mutatnia kollégáinak is. Munkáját örömteli események is nehezítették, hiszen volt olyan év, amikor egyszerre 12-en voltak GYES-en, GYED-en a tantestületből.

Megkezdődött az orosz szakosok átképzése, folyamatosan álltak át az osztályok az új idegen nyelvre: a választható fakultációs tárgyak közé bekerült a német, s az igények kielégítésére bevezettük a német szakkört is. A TIT általi angol oktatás megszűnt az érdektelenség, a lemorzsolódás miatt. Erre az oktatásra is más formát kellett keresni.

A tanulólétszám csökkenésével ideális osztálylétszámok jöttek létre: a felszabaduló termek, valamint a személyi feltételek biztosították különböző tantárgyak csoportbontását (testnevelés, idegen nyelvek, technika, számítástechnika).

1990-ben engedélyezték a matematika tagozat indítását. Csoportbontásban, emelt óraszámban tanulták a matematika iránt érdeklődő tehetséges gyerekek a számvetést.

Létrejött a sportlövész szakkör, amely már a megalakulás évében (1992/93) megyei II. illetve III. helyezést ért el.

A helytörténeti szakkör is ekkor kezdte meg munkáját Lázár Zoltán vezetésével, amely a település újkori történelmével kapcsolatos írott és tárgyi emlékeket gyűjtött, majd az anyag feldolgozásába kezdett. Fényképeket készítettek a még fellelhető dorozsmai, néprajzi értékekkel bíró épületekről, építményekről. A tevékenységet segítette a Kiskundorozsmáért Alapítvány, amely anyagi támogatást nyújtott a kutatómunkához.

A szakkör további munkáját is siker fémjelezte. Több szaktárgyi versenyre neveztek be, melyeken szép eredményeket értek el: 1992. 500 éve fedezték fel Amerikát városi verseny 3. hely (Asztalos András, Garas Attila, Juhász András, Vadlövő Zoltán) 1993. Kossuth városi verseny 1. hely (Kertész Katalin, Vas Edit, Veszelovszki Eszter) 1994. "Emese álma" megyei döntőbe jutott (Daróczi György, Ocskó Ildikó, Somogyi Helga)

Iskolánk pályázaton nyerte meg a Városi Irodalmi Színpadok Versenyének rendezését 1993/94-ben, amelyet azóta is minden évben megrendeztünk. Ezeken csapatunk mindig az 1. - 3. díj valamelyikét elnyerte.

Az üzemekkel való együttműködés lassan megszűnt, mert azok is átalakultak. Élő kapcsolat csak a Kiskundorozsmai Takarékszövetkezettel és a még működő helyi TSZ-szel volt. Gyermekeink rendszeres támogatást a Kiskundorozsmáért Alapítványtól kaptak, a középiskolai beiskolázáskor. Új segítséget kellett keresni. Létrejött a nevelőtestület és a szülői munkaközösség kezdeményezésére a Jerney János Alapítvány.

Az alaptőkét a Tisza Budo Sportegyesület és a Dél-Tisza Menti ÁFÉSZ adta össze. Ekkor alakult meg az iskolaszék is, mely kilenc főből állt: nevelői, szülő és fenntartói oldalból.

Két igazgatói ciklus után, 1994. július 31-én Atlasz Henrik igazgató kinevezése lejárt, s nyugdíjba vonult. A záró értekezleten ezekkel a szavakkal búcsúzott:

„Mindig szívesen fogok emlékezni erre az iskolára, mert a tapasztalt, lelkes és idősebb kollégák, a fiatalabb és többnyire mindenre fogékony hivatásszerető tagokkal együtt egy jó együttest alkottunk.”

1994. augusztus 1-jével Lázár Zoltánt, az iskola ifjú történelem-földrajz szakos tanárát bízta meg az iskola irányításával a város önkormányzata. Segítői a vezetésben az intézmény addigi igazgatóhelyettesei maradtak: Deme Béláné és Szakácsné Molnár Mária.

Az új igazgató egyik első teendője az épületetek állagának gyorsított ütemű felújítása volt, melyhez évről-évre sikerült megnyerni a fenntartó önkormányzat anyagi támogatását.

1995. nyarán mintegy 11 millió forintos beruházással sor került mindkét iskolaépület teljes elektromos rendszerének felújítására: kicserélték a balesetveszélyessé vált vezetékhálózatot, modern, energiatakarékos lámpatestek kerültek a helyiségekbe, s egyúttal kiépítették a leendő számítástechnikai szaktanterem állomáshelyeihez a hálózatot. Megtörtént valamennyi szaktanterem és kiszolgáló helyiség régóta esedékes kifestése. A munkálatok elhúzódása miatt alig pár nap maradt a takarításra: a pedagógusok is seprűt, rongyot ragadtak, s a példamutató összefogás eredményeként szeptember elsején egy belsőleg teljesen megújult iskola fogadta a gyerekeket.

A következő évben 6 millió forintnyi városi intervenciós összeg segítségével korszerű, időtálló szigetelést kapott a hosszú évek óta beázó Jerney utcai épület laposteteje, rá egy esztendőre sikerült felújíttatni a teljes vizesblokkrendszert: WC-ket, mosdókat, tusolókat, öltözőket – mintegy 5 millió forintos városi gyorssegéllyel. Ezután a teljesen korrodálódott, s az iskola udvarát, parkját a rendszeres csőtörések miatt hónapról-hónapra elárasztó vízelvezető csőhálózatot hoztuk be az épületbe.

Bár a rendelkezésre álló keretösszeg egyre kevesebb lett, a belső rekonstrukció nem állt le: újrafestettük a táblákat, felújítottuk az ebédlőt, s a tornatermet, az anyagiak függvényében apródonként sor kerül a nyílászárók javítására, mázolására.

Pályázatokon nyert pénzekből s jelentős tanulói társadalmi munkával pótoltuk az iskolai udvar és park kitördelt vagy elöregedett fáit(a sajnálatos rongálások miatt a facsemeték telepítését többször is meg kellett ismételni), felújítottuk a sportudvar lelátóját, befüvesítettük a Bölcs utcai udvart. Az elődök áldozatos munkájával létrehozott és azóta féltve gondozott park, a sportudvar a környék lakóinak kikapcsolódását is szolgálja.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb kihívását a kor követelményeinek megfelelő oktatástechnikai háttér biztosítása jelentette.

Az 1995/96-os tanévben elkészült a korszerű számítástechnikai szaktanterem, a rákövetkező években számítógépekkel s a hozzájuk szükséges háttérgépekkel (nyomtatók, szkenner) szereltük fel az irodákat, a tanári szobát. Sikeres pályázatunknak köszönhetően 1998. óta ingyenes Internet-hozzáférési lehetőség van az iskolában, 1999-ben sikerült bevezetni a kábeltelevíziót is. Új videomagnót kapott a rajz és a biológia szaktanterem, valamint a kémia-fizika előadóterem.

A könyvtárat átköltöztettük a régi történelem terem helyére: a könyvtári munkát a Soros Alapítvány pályázatán nyert 150.000 forint értékű számítógépes program segíti.

Az anyagi nehézségek ellenére minden évben, valamennyi szaktárgy oktatásához biztosítottuk a szükséges szakmai folyóiratokat, folyamatosan pótoltuk az elhasználódott magnókat, térképeket, szemléltető transzparenseket, sporteszközöket. A sportlövész szakkörünket az országos sikerek eléréséhez korszerű lőfegyverek vásárlásával segítettük.

Teljesen felújítottuk a diákönkormányzat által működtetett sulirádió hálózatát. A hangtechnikai berendezések nagyösszegű korszerűsítése az iskolai rendezvények, nemzeti ünnepek méltó lebonyolítását tették lehetővé.

A vagyonvédelem korszerűsödését jelentette mindkét épületben a riasztórendszer kiépítése.

Az iskola pedagógusai éves átlagban mintegy 400.000 forintnyi, különféle pályázatokon nyert pénzzel járultak hozzá az eredményes nevelő-oktatómunka tárgyi feltételeinek megteremtéséhez, melyet rendszeresen jelentős (évente 4-500.000 Ft) összeggel egészített ki az intézményt támogató Jerney János Alapítvány.

Az egységes, jó közösségi szellemű nevelőtestület az utóbbi években is megőrizte az intézmény nyugodt, családias légkörét.

1995-97. között nyugdíjba vonult Deme Béláné igazgatóhelyettes, Veress Katalin tanárnő, valamint Atlasz Henrikné, Bakó Andrásné és Czékus Lászlóné tanítónő. Többévtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként mind az öt nevelőnek Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott a köztársaság oktatási minisztere. A nagy generáció helyére lépő fiatal, pályakezdő kollégák megállták helyüket: a színvonalas pedagógiai munka folytonossága megmaradt.

A szakos ellátottság minden évben 100%-os volt.

Az 1996-os év nagy megpróbáltatások elé állította a nevelőtestületet: a központi gazdasági megszorító intézkedések miatt öt pedagógust kellett elküldeni az iskolából. A tömeges pedagógus elbocsátások, az iskolabezárások, csoportösszevonások évében jelesre vizsgázott higgadtságból és összetartásból a nevelői közösség, a pedagógiai munka ekkor is zavartalanul folyt tovább.

1997-ben miniszteri rendelet jelent meg a tanári továbbképzés rendszeréről, melyet a pedagógusok nagy örömmel fogadtak. A nevelők tömegesen jelentkeztek a különböző tanfolyamokra (szaktárgyi, mentálhigiénés, számítástechnika, közoktatás vezetői stb.).

A munkás hétköznapokat tantestületi kirándulásokkal oldottuk. Az utóbbi években ellátogattunk Bugac-pusztára, Ópusztaszerre, a Mátrába, a Mecsekbe, a Dunakanyarba, sőt 1996. őszén három napot Erdélyben töltött együtt a testület. A régi hagyományokat folytatva máig megtartjuk a negyedévenkénti összevont pedagógus névnapokat.

Az 1997/98-as tanévben nagy feladat várt a pedagógusokra: az új Nemzeti Alaptantervre épülő helyi fejlesztési tervet kellett kidolgozni. A gondos munka eredményeként az iskola középtávú pedagógiai programját változtatás nélkül, az első körben elfogadta a fenntartó önkormányzat képviselőtestülete.

Az alsó tagozaton mai napig az anyanyelvi és a matematikai képzést tartjuk elsődlegesnek. Az olvasástanítás a hagyományos szótagolással, hangoztató-elemző-összetevő módszerrel történik. Minden osztályban heti két plusz órát biztosítunk a lassabban haladó gyerekek felzárkóztatására.

Már a harmadik évfolyamtól lehetőség van az idegen nyelvtanulásra: a német mellett az angolt is emelt óraszámban, csoportbontással oktatjuk.

Az ötödik évfolyamtól tanrendbe iktattuk a számítástechnikai alapismeretek oktatását. A matematika hagyományok folytatását a felső tagozatos, középiskolára felkészítő szakkörök biztosítják.

A hagyományosan sportos iskolánkban a délelőtti testnevelés órákat minden nap délutáni tömegsport foglalkozások, házi bajnokságok egészítik ki. Országos hírű sportlövész szakkörünk mellett évről-évre helyet adtunk különféle sportegyesületek, szakosztályok tevékenységének az iskolában (cselgáncs, birkózás, karate, tájékozódási futás).

1997-től ingyenes művészeti képzésben részesülhetnek tanulóink az intézményünkben működő Dolce Művészeti Magániskolában (zene, tánc, képzőművészetek, báb- illetve drámajáték).

A tanítás mellett rendkívül színes, gazdag közösségi tevékenység jellemzi iskolánkat. Az évenként visszatérő iskolai ünnepélyekről, rendezvényekről, versenyekről és sikerekről, a kirándulásokról és táborozásokról a szakmai munkaközösségek beszámolói tájékoztatják a továbbiakban a Kedves Olvasót.

Az iskola életének harmadik évtizedében a gyorsuló ütemben romló, balesetveszélyessé váló épület állagának javítása volt az egyik legsürgetőbb feladat.

Először az elektromos hálózat teljes rekonstrukciójára (ezzel egyidejűleg a helyiségek kifestésére), aztán a lapostető újraszigetelésére, a vizesblokkok csatornahálózatának felújítására és csempézésére, majd az ebédlő felújítására, a következő lépcsőben pedig a fűtésrendszer korszerűsítésére, valamint a lépcsők csúszás-mentesítésére került sor.

Kiépítettük a vagyonvédelmi riasztórendszert. 2003-ban – a Bölcs utcai iskolaépület megszűnésekor – a főépületben lévő helyiségek (köztük a korábbi pedagógus szolgálati lakás) átépítésével sikerült új oktató helyiségeket kialakítani, 2004-ben a balesetveszélyes előtér és oldalfolyosói kaptak új kőburkolatot, ezzel egyidejűleg megtörtént a főzőkonyha felszereléseinek modernizálása, s elkezdődött a nyílászárók cseréje is.

A tíz év alatti, mintegy 46 millió forint összértékű önkormányzati beruházás mellett, a szülők tetemes társadalmi munkája révén szépült iskolánk (kerítés-felújítás, rendszeres tanteremfestések-, mázolások, padlócsiszolás-és lakkozás, dekoráció-és fali tablókészítés).

A tanulók és az iskolai dolgozók közös munkája során igyekeztünk pótolni az udvar és a park elöregedett fáit, cserjéit, felújítottuk a sportudvar lelátóját, illetve labdafogó rácsát. Sajnos a rendszeres külső rongálások miatt a befektetett energia sokszor kárba veszett.

A kor gyorsan változó követelményeinek megfelelő oktatástechnikai háttér biztosítása érdekében multimédiás informatikai szaktantermet alakítottunk ki; számítógépekkel láttuk el a tanárit, a könyvtárat és az irodákat - kiépítettük ezek belső hálózatát; pályázat révén ingyenes Internet-hozzáférést biztosítottunk; videomagnóval láttunk el egyes szaktantermeket; nyelvi oktatógépeket vásároltunk; CD-lejátszós magnókat és korszerű, hordozható írásvetítőket szereztünk be; teljesen kicseréltük az iskolarádió hálózatát, valamint az iskolai rendezvényekhez szükséges hangtechnikai berendezéseket.

A folyamatos korszerűsítéshez szükséges anyagi fedezethez a pályázatokon éves átlagban nyert 6-700 ezer forint mellett, az iskola alapítványa nyújt támogatást (főként a műsoros alapítványi estek, illetve az SZJA 1%-ok bevételei révén).

Az utóbbi évtizedben jelentős változások történtek a nevelőtestület belső életében is. Nyugdíjba vonult Deme Béláné igazgatóhelyettes, Atlasz Henrikné, Bakó Andrásné, Czékus Lászlóné, majd később Varga Pálné tanítónő, illetve Veress Katalin, Kálmán Mihályné és Pintér Antalné tanárnő: több évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként valamennyi nevelőnek Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott a köztársaság oktatási minisztere.

A nagy öregek helyét betölteni sosem könnyű, különösképp nem az utóbbi évtized oktatáshelyzetében, az iskolabezárások, a csoportösszevonások, a tanulói óraszám-leépítések, a gyakran változó – olykor egymásnak ellentmondó – központi tantervkoncepciók forgatagában.

Hogy a jelen nevelőtestülete jó úton jár, azt a tanév végi ünnepségeken rendszeresen, hosszasan sorolt kiemelkedő tanulmányi, művészeti és sporteredményeken túl az utóbbi évek országos tanulási képességszint felmérései is igazolják: eddig valamennyi mért korcsoportunk a városi és az országos átlag felett teljesített!

Az iskolánk által az alapfokú oktatás nyolc éve alatt hozzáadott jelentős pedagógia értéket jelzi az is, hogy az utóbbi esztendők átlagában a továbbtanulók 85%-a érettségit adó középiskolai (gimnáziumi vagy szakközepes) osztályokba nyer felvételt.

Az esélyegyenlőség megtartása érdekében eddig is figyeltünk a differenciált képzésre. A lassabban haladó tanulók kiscsoportos korrepetálásai mellett a tanulási részképesség-zavarral (diszlexia, diszgráfia stb.) küzdő gyerekek részére, szakemberek bevonásával, egyéni képességfejlesztést szerveztünk.

Az otthoni számítógéppel nem rendelkező tanulók részére a 3-4. osztályban előképző foglalkozásokat tartunk. A rászorulók ingyenes gyógyúszás oktatáson vehetnek részt, a lelki eredetű problémák feltárásában és orvoslásában a 2004/2005-ös tanévtől iskolapszichológus működik közre.

A tehetséggondozást szolgálják a 3. évfolyamtól emelt óraszámban igénybe vehető idegen nyelvi (angol és német) órák, a németországi levelező kapcsolat, a középiskolára előkészítő emelt szintű matematika szakkör.