Ez a jobbágyi sors sehogysem tetszett a jászkunoknak, akik hozzá voltak szokva a legteljesebb szabadsághoz, és maguk akartak sorsuknak intézői lenni. Azért addig mozgolódtak, instantizáltak, deputátióztak, míg évtizedekig tartó tárgyalások után 1745-ben a jászkun területeken lévő fél millió forint teher kifizetését önként magukra vállalták és ezzel szabaddá lett az ősi föld. Őseink ezzel óriási terhet vállaltak magukra. Nemcsak fizették az adót, a haszonbért és viselték a közterheket, hanem még ezek után fizették a föld megváltását is, a redemptiot. (...) Hogyan is történt a redemptio? A törökök kiűzése után a bécsi kormány a háborús költségek fedezésére és az államháztartás egyensúlyának helyreállítására az 1699-iki összeírás és becslés alapján 1702-ben örökáron eladta a jászkunságot a Német Lovagrendnek 500 ezer rénusi forintért. Ez az eladás a magyar országgyűlés tudta és hozzájárulása nélkül történt, ami ellen a magyar országgyűlés többször tiltakozott és helytelenített. Hosszas tárgyalások indultak meg a Német Lovagrend és az országgyűlés által kiküldött biztosok között, amely tárgyalások alatt a Német Lovagrend az örökvétel jogáról lemondott és a jászkunságot, mint zálogos birtokot csak addig tartotta meg a kezén, amíg a befektetett 500.000 forintot meg nem kapja. Ezt a fél millió forintot kellett valahonnan előkeríteni, vagy kölcsön venni, ami nagyon nehéz dolog volt abban a pénzszük világban, amikor a törökök elleni hadjáratok minden pénzt fölemésztettek. Végre erre is megjött a kedvező alkalom. Kolonics hercegprimás megalapította a Pesten fölépítendő Katonai Rokkant Házat, az Invalidusok Házát, amely a régi Károly kaszárnya épület volt, ma pedig a központi városháza épület. Erre a célra összegyült a kellő alap, amely pénzből 1731-ben kifizették a Lovagrendet 500.000 forinttal és ezzel a jászkun területek a pesti Invalidusok zálogos birtokába került. (...) A pesti rokkantak házának zálogos birtokában nem sokat könnyebbült a jászok és kunok helyzete. (...) Sok kérvényezés, utánjárás és költekezés után a nádor közbenjárására Mária Terézia királynő megengedte a redemptiot és 1745. május 6-án kiadta a jászkunok redemptiójáról szóló híres privilegiális oklevelét, amelyet azután 1751 évi XXV. t.-cikkbe iktatott be a magyar országgyűlés. (...) Dorozsma becslése a következő volt:

 

1. Dorozsma községe becsültetett 4.800 frtra

2. Átokháza puszta " 3 000 "3. Üllés puszta " 4.000 "Összesen: 11.800 frtra. (...)

 

Dorozsmán a kirótt 11.800 rénusi forint megfizetését 160 gazda vállalta magára, akiket redemtus birtokosnak neveztek s az anyakönyvekben is a többiektől való megkülönböztetésül a név után mindig oda írták a redemtus szót.”

 

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 72-86. oldal)