Dorozsmán is az első évtizedekben a templom körüli dombra és a körülötte lévő térségre temették halottaikat. (...) A temetkezési hely elterült egész a mostani sz. János szoborig, ahol a parkirozás alkalmával nemrégen is találtak emberi csontokat. Sőt a plébánia kertjének és az iskola udvarának is egy része temető volt, akit az ásatások alkalmával napfényre hozott emberi csontok sokasága is bizonyít. 1760 körül szokásban volt a halottakat a templomban fölravatalozni és a templom alatt lévő kriptában eltemetni. (...) A templom körüli térség azonban csakhamar megtelt és ezért a község a helység szélén, nyugatra, a Mattyon túl jelölte ki az új temető helyét. A közlegelőkből hasítottak ki ennek telket, Dianovszky János 1902-ben azt fölszentelte. (...)

 

Ez a temető is csakhamar megtelt, mert a gyermekhalandóság igen nagy volt, ezért 1862-ben a templomtól keletre fekvő területet hasították ki az ottani kenderföldekből, ezt ugyanezen év április havában Cseh András mindszenti plébános szentelte föl. Ez a temető a mai Mátyás király utca [Alpári Gyula u.] végén, az Ilona utca [Vályogos u.] mellett 3 kat. hold terület volt. Később a község a mostani Kálvária-temetőt jelölte ki ezen célra. Ez a temető is már megtelt, ezért a község ezen temetővel szomszédos, Szeged felé eső feketeföldekből 2 kat. hold földet vett meg.

A kálvária régi temető 7 holdas területét a község a világháborúban elesett dorozsmai hős katonák emlékére fákkal és bokrokkal ültette be és a hősök kertjének jelölte ki.”

 

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 206-207. oldal)