„Amikor a templom 29 év alatt 1822-ben a toronnyal együtt elkészült, belső felszerelése még egyáltalában nem volt. (...)
Dianovszky János 1782-ben öt font színezüstből Szentségtartót készíttetett barok stílusban (monstrantia). Ez a 150 éves, művészies kivitelű, 2 kg 80 deka súlyú és 71 cm magas monstrantia nemcsak a templomi felszerelés legnagyobb ékessége, de Dorozsma legrégibb műtárgya is, mely párját ritkító, gyönyörű szép ötvös munka. Hasonlóan művészies kivitelű ötvös munka az a 28 cm magas, 70 deka súlyú és ezüstből készült kehely, amelyet szintén Dianovszky János készíttetett 1790-ben. Ez a kehely is az egykori ötvös munka valóságos remeke. A szegedi egyházművészeti kiállításon 1929-ben aranyoklevelet nyert. 1821-ben Sinkó Imre egy 89 deka súlyú ezüstből készült thuribulumot és hozzá egy 47 deka súlyú ezüst naviculát (tömjénfüstölőt és tömjéntartót) készíttetett Péteri József pesti aranyművesnél. 1825-ben pedig Komáromy Sándor és Rokkenstein Mária esküvője alkalmából, amely pápai dispensatio alapján köttetett, az új pár hálából egy 72 deka súlyú, 28 cm magas ezüst kelyhet ajándékozott a templomnak. A harmadik kelyhet, amely 54 deka súlyú és 28 cm magas, Lajkó István ajándékozta 1843-ban a templomnak. Ez a kehely szintén szép ötvösi munka.
(...) A templom hajóját 1807-ben választották el vasráccsal a szentélytől. Ezt a 120 éves vasrácsot 1928-ban az újonnan épült zsombói tanyai templom részére adtuk át, helyére Farkas Antal községi mérnök tervrajza szerint Auer Sándor szegedi kőfaragómesterrel süttői márványból 2000 pengő költséggel készített egy 9 méter hosszú márványkorlátot ballusztradokkal. A szentélyben lévő ezüst öröklámpát Csávoszky János özvegye, Liszka Erzsébet szegedi úrnő ajándékozta 1807-ben hálából azért, mert a dorozsmai sziksós vizek használatától, itt Dorozsmán, súlyos betegségéből felgyógyult. Az ezüst öröklámpa 229 forintba került. (...)
A Szűz Mária és Szent István oltárokon lévő 4-4 tömör sárgaréz gyertyatartó 55 cm magas és egyenként 7 kg súlyú. (...)
A főoltárt 1800-ban készítette Christened József tiroli szobrászmester, aki a szószéket is építette. (...) A mellékoltárok közül 1861-ig csak a Boldogságos Szűz Mária és Szt. István oltárai voltak felállítva. 1861-ben készült el a Szent Anna oltár. (...)
Helybeli mesterek készítették 1934-ben a templom részére 3 drb. modern, két oldalfülkés, üvegajtós tölgyfa gyóntatószéket, darabonkint 560 pengőért. Ezek a váci egyházmegye egyik legmodernebb gyontatószékei. A község 1926-ban 1480 pengő költséggel bevezette a templomba a villanyvilágítást. Ez alkalommal készült a templom közepén lévő barokk stílusú bronzcsillár, amely 2606 pengőbe került. A szentélyben lévő 2 kandelábért márványtalpazattal együtt 900 pengőért készítettük, vételárukat adományokból gyűjtöttük össze. A templom közepén lévő fából készült, művészies és kézi faragású csillár a régi szegedi színházból való. (...)
A templom belső festése igen rövid idő alatt tönkre ment. 1904-ben renoválták a templomot nagy költséggel, 1919-ben, tehát 15 év múlva már olyan kopott, füstös és szintelen lett az egész festés, amit 1922-ben renoválni kellett. (...) Ehhez járult a háború alatt a silány anyagokból készült gyertyák füstje, amely mindent bekormozott. A festett ablakok is homályossá tették a templomot. (...) A festett ablakok nagy részét fehér üvegtáblákkal kellett kicserélni. (...) 1922-ben rendeltünk Oberbauer pesti cégtől, 65x 115 cm nagyságban, terralith anyagból készült dombormű, szinezett, művészi kivitelű 14 stáció képet, amelyek egyenként 80 pengőbe kerültek. (...)
A templom körül lévő területet 1934-ben parkíroztuk. Ekkor 1700 pengőért a Ganz gyárban egy drb. két lóerős villamos motort rendelt a község és a templompénztár közösen. Ez a motor a templom kőpárkányzata alá építve, 8 köbméteres cementtartályból szívja föl és nyomja szét a templom körül fektetett csövekbe az ártéri vizet. (...)
Az új klasszikus stílus (neoklasszikus) gyönyörű példánya a főoltár. (...) A templom hajójában a magán padokkal együtt 56 tölgyfapad van, egyenként négy méter hosszúak s egyformán elosztva mindkét oldalon, 50 cm-t számítva egy férőhelynek, 5 külön pad van, a szentélyben is kettő, egyenkint 4 méter hosszú tölgyfapad és 5 drb. kisebb tölgyfapad, amelyekkel együtt a templomban 500 ülőhely van.”
(Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Részletek)
Az elmúlt három évtizedben a képviselőtestület és hívek összefogásával, önkormányzati támogatással időrendi sorrendben a következő újítások valósultak meg: a harang óraszerkezete vezérlésének elektromos átalakítása; a templom elektromos világítási rendszerének átépítése, felújítása, amely 1986-ban fejeződött be; az egyházi tulajdonú liget rendbetétele; a templom teljes, külső és belső felújítása, belső díszítő festés elkészítése, amely 1995-ben a Szeged-Csanádi egyházmegye Zsinatának megtartása évében került befejezésre.
A plébánia udvarán lévő gazdasági épület lebontásra került és helyette anyagából közösségi épület került elkészítésre, amely Bálint István világi elnök odaadó munkáját dicséri.
Felújításra került a plébánia épület tetőzete a cserép héjazat kicserélésével. Szent Rita szobra templomunkban került elhelyezésre. Felújításra került orgonánk, valamint a harangozóház is. A 2000. millenniumi évben elkezdődött pályázati segítséggel három templomablak felújítása, amely 2001-ben fejeződött be.
2004-ben befejeződött a padok teljes felújítása és elkészült egy padtömb elektromos fűtése. 2005-ben, a közelmúltban került felszentelésre a szembemiséző oltár.
Előkészítés alatt áll a szentély padozatának, szembemiséző oltár környezetének átépítése, a templom elöregedett tetőszerkezetének felújítása, állapotától függő részleges vagy teljes kicserélése is.
A templomparkban kapott helyet a II. világháborús emlékszobor is, valamint az azt körülvevő monolitok, amelyeken az elesett katonák nevei olvashatók. (Forrás: DM Online.)
129 évvel ezelőtt Ifj. Kovács István szegedi orgonaépítő remekművet alkotott Kiskundorozsmán. A templomban található hangszer a mester főműve, egyben a legnagyobb alkotása. 1873 április 29.-én készült el teljesen a kegyuraság és a dorozsmai birtokosok által megrendelt 17 változatú díszes orgona, melyen a mester 8 évig dolgozott. Talán ez a 8 évnyi idő eredményezte azt a rendes és becsületes munkát amelyet mind a mai napig megcsodálhatunk.
A hangszer azon ritka orgonák közé tartozik amelyek megmaradtak eredeti építésükben. Nem rombolták szét háborúk okozta sérülések, különböző orgonaépítési reformok és orgonaépítők egyéni munkái. Mára azonban ez a díszes orgona a hosszú évek alatt elhasználódott annyira, hogy a szakszerű felújítás elengedhetetlen. Az ősszel kezdődő munkálatok során az orgona teljes szerkezetét szétszedve minden alkatrészét átvizsgálják és ami rossz vagy nem megfelelően működik azt újra építik, hogy az összeszerelés majd a teljes hangolás után a hangszer ismét a régi-új dicsőségében szolgálja a neki rendelt hivatását Bízunk abban, hogy a felújítás után az orgona további hosszú éveken keresztül hirdeti Ifj. Kovács István becsületes munkáját.
Elkészült a régóta várt szembemiséző oltár és ambo a hozzájuk illő székekkel együtt. Június 19-én megáldotta Gyulay Endre megyéspüspök is, így a misszió már az új környezetben kezdődhetett. Az oltár történetét Mádi György esperes-plébános mesélte el.
A II. vatikáni zsinat a barokk korral szemben az eredetihez való visszatérést hirdette meg, hogy a szentmise az utolsó vacsora családi közössége. A barokk korban előkelő, hatalmas eszmék voltak, az oltárt is a templom végében elválasztották egy ráccsal, hogy a hívek ne mehessenek a legszentebb közelébe, a pap háttal misézett latinul. A zsinat ezt változtatta meg, hiszen ha családi vendégség, akkor a hívekkel szemben kell misézni. Ekkor tervezték meg nagy lelkesedéssel a szembemiséző oltárt márványból. Ehhez persze nem volt pénz, és idegen volt tőlük, nem érezték a fontosságát. Túl radikális volt, a két első oltárt bedugták hátra az ívekbe, hogy legyen hely kétoldalt a papi széknek és az ambonak. Mivel a két oltár magas volt, ezért lefűrészelték a tetejüket. A hívek követelték, hogy hozzák vissza a két mellékoltárt. A hatvanas évek végén az akkori káplán atya gyakorlati ember volt, és megcsinálta az oltárt és az ambot lemezekből, hogy meglegyen a zsinatnak megfelelően, amíg nem lesz kész a tervezett. Pénz még nem volt rá, de a hívek addig is szokják az új helyzetet. Ez volt idáig a szembemiséző oltár. Egy éjszaka alatt elbontotta a vörösmárvány korlátot, amely a válaszfal volt, a hívek sokáig szomorkodtak miatta. Negyven évig vagy pénz nem volt rá, vagy nem szorgalmazták a végleges oltár elkészüléséig. Úgy voltam vele, mint Simeon, hogy Uram, csak azt hadd érjem meg, hogy ezt megcsináljuk! Ez elkészült, de a padozatra, amelyet Csintalan mérnök úr megtervezett, már nem jutott pénz, de van remény, mert az önkormányzattól úgy tűnik, hogy kapunk valamennyit, így talán még idén ezek a munkálatok is megkezdődhetnek. A régi tervek is megvannak, de elhamarkodott volt, a műemlékvédelmi hivatal már nem támogatja. Az oltárt Petrov András asztalosmester és fiai készítették el, érdekesség, hogy a templom környékéről több éve kivágott és pallónak felfűrészelt mogyorófákból. Külön öröm, hogy a missziós héten már mindenki megcsodálhatta.
November 26-án, szombaton este a nemrég felszentelt oltár megfelelő környezetbe került, hiszen a felújított szentély is megáldásra került. Mindkettőt Dragonits Tamás tervezte, a szentélyt a Pillér Plusz Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Polgár Tibor vezetésével, valamint Berta Tamás hidegburkolóval kivitelezte. A szentély 4,6 millió forintba, az oltár másfél millió forintba került, a Város negyvenmillió forintos egyházi alapjából 1,35 millió forintot ítéltek segítségül, vagyis a kiadások legnagyobb részét a dorozsmai hívek adományaiból fedezték, Isten áldása legyen rajtuk! A hálaadó szentmisén az ünnepélyességet fokozta a Hozsanna kórus éneke és Csanádi László orgonaművész közreműködése. Részt vett rajta Botka László polgármester, Fábián József és Tóth József önkormányzati képviselők valamint Lázár Ferenc, aki a Városházán elindította a másik látványos ügyet, a templom díszkivilágítását, amelyet szintén ekkor adtak át. Ezt a hétmillió forintos beruházást a Város fizette (elvégre a része vagyunk), és az Axiál Kft. volt a kivitelező. Érthető tehát az esti időpont, így már minden este akár udvarunkból, vagy az autósok a távolból láthatják a hazavezető irányt. Ez a szombat este más szempontból is különleges volt, hiszen másnap, Advent első vasárnapján kezdődött az új egyházi év. Adventben várjuk Jézus Krisztus eljövetelét, megszületését. Ezt szimbolizálja az adventi koszorú is, amin minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg, így fokozatosan közeledik, nő a fény. Nem is lehetett volna szebb első gyertyánk, mint az égbe mutató, kivilágított templomtorony.
A 2009. évben elvégezték a templomtető cseréjét is, amely nem valósulhatott volna meg a hívők felajánlásai és Szeged város Önkormányzatának hathatós támogatása nélkül. További felújítások is tervbe vannak véve.