„Már az 1848-iki szabadságharc előtt merültek föl olyan tervek, hogy a közös legelőket a redemptusok között föl kell osztani. A szabadságharc után a Bach korszakban a közös legelőkre a központi kormány súlyos adókat vetett ki. Ezeket az adókat a redemptio arányában a birtokosok között szétosztották. Ezek miatt a legeltetési arányt újból meg kellett állapítani, a közös legelőt szigorúbban ellenőrizni, a gyakori visszaéléseknek véget vetni, ami igen sok nehézséggel járt. Mindezek a panaszok és elégedetlenség csak növelték a közös legelők felosztásának gondolatát. Siettette ezt az a körülmény, hogy a község lakossága az 1900-as években elérte a 15-16 ezer lélekszámot, akiknek a megélhetésére az eddigi földterület kevésnek bizonyult. Közgazdasági művelésre meghagyott föld területe körülbelül 15.000 holdat tett ki, amely a község körül elterülő fekete szántóföldekből, valamint Ipar dűlő, Öreghegy dűlő, Széktó dűlő és Subasa szőlőhegyekből állott. A felosztást megokolttá tette még az a körülmény is, hogy a lakosság a részben parlagon heverő és gazdaságilag okszerűen ki nem használt járásföldeket, legelőket és homokterületeket maga között felossza és ezáltal az intenzívebb gazdálkodás kezdetét vegye. (...)A járásfelosztás 1898. év nyarán és 1899-ben meg is történt, még pedig a birtokbecslés módozata szerint. Azoknak, akiknek házuk volt, a házuk után lehetőleg a községhez közel, a Faragó dűlőben kaptak kisebb földterületet, mint törpebirtokosok. Azok pedig, akiknek szántó és szőlőföldjük is volt, a községtől távolabb eső részeken kaptak lehetőleg egy tagba eső járásföldet. (...) A felosztás után megmaradt egyes kisebb darab földrészeket (citek földek) a 9-es Bizottság a királyi közjegyző közbenjöttével nyilvános árverésen készpénzen egyeseknek eladott. (...) A járásfelosztás tervét Dorozsma község képviselőtestülete 1900-ban perrel támadta meg, mert a járás felosztását és annak birtok szerinti elosztását a közérdek szempontjából nem tartotta célravezetőnek. (...) A perben azonban csak a perfelvételig jutottak el. A majd 30 éves pernek Kiskundorozsma község képviselőtestülete 1927-ben vetett véget.”

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 231-237. oldal)