Helytörténet

Dorozsma az államszocializmus alatt

„Az 1947-es választások után megalakult kormány elsődleges feladatának, gazdasági programjának tekintette a 3 éves terv maradéktalan megvalósítását. (...) Kiskundorozsma 3 éves terve 1947. május 22-én készült el.Az ipari fejlesztés terén Mezőgazdasági Konzervgyár létesítését, a Kunsági Szövőgyár bővítését, kiegészítő üzemként fonógyár építését tűzték ki célul. (...) A Hősök ligete mellett melegvíz kút fúrásával 60-70 fokos meleg vizet akartak nyerni, majd arra alapozva olyan idegenforgalmi létesítményeket létrehozni, hogy az Hajdúszoboszlóhoz hasonló fürdővárossá tegye Kiskundorozsmát.”
(Részlet Kiskundorozsma c. 1995-ös kiadású tanulmányokból, 260-339. oldal)
 
A Kommunista Párt kizárólagosságra való törekvése és diktatúrája Dorozsmán is súlyos társadalmi fejlődési rendellenességeket szült. Részeredmények és kudarcok, gazdasági, társadalmi és politikai előrelépés, és ennek negatív következményei egyaránt megfigyelhetők. Dorozsma nagyfokú önállóságát táplálta az, hogy bizonyos értelemben centrum, vonzásközpont, hiszen saját tanyavilággal rendelkezik. Ezt az önállóságot a történelmi tradíciók is erősítették, mivel Szegedtől függetlenül keletkezett település, bármennyire is tartozzon Szeged vonzáskörzetéhez. A „dorozsmaiság” sokkal erősebb volt, mint pl. Tápén a „tápéiság”. A Szegedhez való csatlakozás központi terv volt, és a község óhaja is a „Nagy-Szeged” megvalósítása volt. Ám ez a koncepció nem vált be, így 1948 után a két település kapcsolata más irányba fejlődött. Az 1948-50 közti átrendezések során a kiskundorozsmai járás helyét a szegedi járás vette át. 1948-ban a községből kiszakadt és önállóvá vált Üllés. Forráskút, Kistemplomtanya (Bordány) és Zsombó 1950-ben váltak önálló községekké.
Az 1949-ben jóváhagyott, már ötéves terv koncepciója 17,5 millió forintot irányzott elő fejlesztésekre. Nagyobb beruházást jelentett 1950-ben a villamosvonal-bővítés, az 1951-ben létrehozott kultúrház, az 1954-ben üzembe helyezett fürdő. A lakásépítkezés viszont ebben az időszakban teljesen megszűnt. Változás csak a 60-as évek elején történt. 1958. novemberében megnyílt a helyi OTP-fiók. 1959-1963 között pedig 391 családi ház építésére és felújítására adtak engedélyt.
1973-ban Dorozsmát véglegesen Szegedhez csatolták. A rendszerváltás után többször is felmerült az önállósodás gondolata, többek közt a helyi újság, a Dorozsmai Napló is azzal a nem titkolt célzattal jött létre, hogy fórumot teremtsen ehhez, de konkrét tett nem követte az elképzeléseket.
(A Kiskundorozsma c. 1995-ös kiadású tanulmányok alapján)

Dorozsma a II. Világháború alatt

„Az 1876 óta Csongrád megyéhez tartozó Kiskundorozsma nagyközség a trianoni békeszerződés utáni területi változásokat követően is járási székhely maradt, az 1925-ig tiszáninneninek, majd ezután kiskundorozsmainak nevezett járás közigazgatási központja. (...) Kiskundorozsma belterületi kereskedelme elsősorban Szeged közelsége, valamint a tanyaközpontok piacainak fejlődése következtében igazán nem volt jelentős. A községben évenként négy országos vásárra került sor, amelyeket 1935-től, vasárnap helyett meghatározott szombati napokon tartottak. (...) A gazdasági válság a megye munkásságának, agrárproletáriátusának rendkívüli mértékű életszínvonal-csökkenéssel járt. (...) Az életkörülmények az áremelkedések következtében már a hadbalépés előtt romlani kezdtek, azt követően pedig rohamosan súlyosbodtak. A lakosságot olykor igen súlyosan érintették a háborús korlátozó rendelkezések, bizonyos gabonafélék vásárlásának, szállításának engedélyhez kötése, az élelmiszerek jegyrendszere, a nagyarányú katonai behívások, a honvédelmi munkára történő igénybevételek. (...)”
(Részlet Kiskundorozsma c. 1995-ös kiadású tanulmányokból, 233-259. oldal)
 
„A községben a hadiüzemmé nyilvánítás a Kunsági Szövőüzemet, 14 malmot, egyéb ipartelepeket és a kisiparosok jelentős részét érintette, összesen mintegy ezer fő tartozott ebbe a kategóriába. Ez azonban nemcsak helyhez kötést, korlátlan munkaidőt és a katonai törvényeknek való alávetést jelentette. Katonai szolgálatra nem hívták be őket, 1940-től a jegyrendszer bevezetésétől és 1942-es általánossá tételétől központi ellátásba vonták be az itt dolgozókat és hatósági áron jutottak a legfontosabb élelmiszerekhez, közszükségleti cikkekhez.
Súlyosabban érintette a lakosságot a katonaköteles férfiak fokozatosan szélesedő behívása. A frontszolgálatra való mozgósítás első nagy hulláma 1942 tavaszán volt és a 2. magyar hadsereg Don menti arcvonalára vitték őket. A doni katasztrófa után átmeneti szünet következett. A német megszállás után 1944 tavaszán és nyarán újabb jelentős behívások voltak, Kárpátok előterébe, Galíciába kivonuló 1. magyar hadsereg alakulataiba sorolták be őket. Az 1944. augusztus 23-i román kiugrás után a póthadseregbe, főként a szegedi 5. tábori póthadosztályba a póttartalékosokat mozgósították. Végül az 1944. szeptember 9-i bulgáriai fegyverszünet nyomán általános mozgósítást rendeltek el. A még itthon maradt hadköteleseknek állománytestük pótparancsnokságainál kellett jelentkezni. A bevonulások még október 3-án is tartottak, ekkor a hadiüzemek mentességét megszüntették. A front gyors közeledése miatt az utóbbi felhívásnak már nem is mindenki tett eleget. Ugyanakkor szeptember 28-tól a Duna-Tisza közének déli részét is hadműveleti területté nyilvánították.”
 
(Részlet Kanyó Ferenc: Kiskundorozsma halottai a második világháborúban c. könyvéből, 7. o.)
 
„Csongrád megye és Szeged felszabadításában az 57. szovjet hadsereghez tartozó 228. »Voznyeszenszkij« gárdalövész hadosztály vett részt, amely Tápé fölött és Algyőnél épített ki hídfőállást. Tőle délre az 1. román hadsereg 31. és 37. hadteste, valamint a Marostól délre a 46. szovjet hadsereg 10., 31. és 37. hadteste vett részt. (...) A város körzetében és a mai Csongrád megye területén kibontakozó hadműveleti események azonban annak ellenére nem voltak döntő jelentőségűek, hogy a német és az alárendelt magyar hadműveleti tervekben fontos szerepet kapott a Tisza vonalának védelme és megtartása. (...) Szeged tágabb értelemben vett védelmi sávjában elsősorban magyar katonai alakulatok helyezkedtek el. (...) Október 7-én délután már a 4. német SS páncélgránátos hadosztály parancsnoka is azt jelentette, hogy a Szeged köré tervezett nagy tiszántúli hídfőhöz a rendelkezésre álló katonai erő túlságosan gyenge. Este 19 órakor a német vezetési törzs engedélyezte is egy kisebb szegedi hídfőbe való visszavonulásukat, de nem adott engedélyt a magyar egységek elmozdulására. (...) A szovjet támadás 1944. október 7-én indult meg a szegedi frontszakaszon. (...) Szegedet, Dél-Magyarország jelentős központját a 37. hadtest jobbszárnyán lévő 320. lövészhadosztály éjszakai rohammal foglalta el. Legalább két ezrednyi erő pedig a várostól délnyugatra fordult Kiskundorozsma irányába. Ez a támadó ék a 7. magyar pótgyalogezredet is szétszaggatta. Az ezred 2. zászlóalja Mórahalom - Bácsalmás irányába vonult vissza. Az 1. és a 3. zászlóalj pedig Kistelek irányába igyekezett menekülni a teljes bekerítés elől.
Kiskundorozsmán és térségében ezzel október 11-én befejeződtek a harcok.
A hadműveletek során a kiskundorozsmai járásban és a községben csak jelentéktelen károk keletkeztek. Az 1945. december 1-jei összeírás szerint a község 4389 lakóházából mindössze 31 rongálódott meg. Ebből teljesen tönkrement öt, csak a tetőzete rongálódott meg kilencnek. A tetőzete és a falazata 17 lakóháznak ment tönkre. A lakóházak körüli gazdasági épületek közül 19 rongálódott meg. (...)
A mezőgazdaság kárai felmérhetetlenek voltak az akkori intenciók alapján. Közismert azonban, hogy a háborús események jelentősen befolyásolták a betakarítást és az őszi szántást, vetést. (...) A régi közigazgatás átszervezése Csongrád vármegyében már 1944. október 8-át követően elkezdődött. (...) Időközben vita támadt Csongrád vármegye alispánja és Szeged város polgármestere között, hogy kinek a hatáskörébe tartozik Kistelek, Pusztaszer, Sövényháza, Kiskundorozsma, Sándorfalva, Algyő és Tápé. (...) Az 1945. január 11-én összehívott dorozsmai képviselőtestület mindenesetre Csongrád vármegyéhez tartozónak tekintette magát. (...)”
 
Dorozsmának nagyon sokáig nem volt II. világháborús emlékműve. Csak az ezredforduló után ért meg a gondolat, a gondolatot hamarosan tett követte – e nemes célból alapítványt hoztak létre, amelynek kitűzött szándéka volt, hogy méltó emléket állítson a II. világháború áldozatainak.
2001. január 21-én megtörtént az alapkőletétel a község templomának parkjában. Ebben elhelyeztek egy fémhengert a II. világháborús emlékmű terveivel. 2001. november 1-jén avatták fel az emlékművet.
 

A járás felosztása

„Már az 1848-iki szabadságharc előtt merültek föl olyan tervek, hogy a közös legelőket a redemptusok között föl kell osztani. A szabadságharc után a Bach korszakban a közös legelőkre a központi kormány súlyos adókat vetett ki. Ezeket az adókat a redemptio arányában a birtokosok között szétosztották. Ezek miatt a legeltetési arányt újból meg kellett állapítani, a közös legelőt szigorúbban ellenőrizni, a gyakori visszaéléseknek véget vetni, ami igen sok nehézséggel járt. Mindezek a panaszok és elégedetlenség csak növelték a közös legelők felosztásának gondolatát. Siettette ezt az a körülmény, hogy a község lakossága az 1900-as években elérte a 15-16 ezer lélekszámot, akiknek a megélhetésére az eddigi földterület kevésnek bizonyult. Közgazdasági művelésre meghagyott föld területe körülbelül 15.000 holdat tett ki, amely a község körül elterülő fekete szántóföldekből, valamint Ipar dűlő, Öreghegy dűlő, Széktó dűlő és Subasa szőlőhegyekből állott. A felosztást megokolttá tette még az a körülmény is, hogy a lakosság a részben parlagon heverő és gazdaságilag okszerűen ki nem használt járásföldeket, legelőket és homokterületeket maga között felossza és ezáltal az intenzívebb gazdálkodás kezdetét vegye. (...)A járásfelosztás 1898. év nyarán és 1899-ben meg is történt, még pedig a birtokbecslés módozata szerint. Azoknak, akiknek házuk volt, a házuk után lehetőleg a községhez közel, a Faragó dűlőben kaptak kisebb földterületet, mint törpebirtokosok. Azok pedig, akiknek szántó és szőlőföldjük is volt, a községtől távolabb eső részeken kaptak lehetőleg egy tagba eső járásföldet. (...) A felosztás után megmaradt egyes kisebb darab földrészeket (citek földek) a 9-es Bizottság a királyi közjegyző közbenjöttével nyilvános árverésen készpénzen egyeseknek eladott. (...) A járásfelosztás tervét Dorozsma község képviselőtestülete 1900-ban perrel támadta meg, mert a járás felosztását és annak birtok szerinti elosztását a közérdek szempontjából nem tartotta célravezetőnek. (...) A perben azonban csak a perfelvételig jutottak el. A majd 30 éves pernek Kiskundorozsma község képviselőtestülete 1927-ben vetett véget.”

 

(Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 231-237. oldal)

Dorozsma az I. Világháború alatt

„1914. június 28-án olyan esemény történt, amely sarkaiban rázta meg az egész világot. E napon ugyanis Szarajevó utcáin szerb összeesküvők agyonlőtték az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget feleségével, Chotek Zsófiával együtt, akik a boszniai nagy hadgyakorlatok alkalmával tartózkodtak a bosnyák fővárosban. (...) A merénylet után egy hónapra, 1914. július 26-ára virradó éjjel 1 órakor megérkezett az ország minden területébe és járásába, így Dorozsmára is, a részleges mozgósítást elrendelő távirati utasítás.

Bővebben...

A kun kerületek megszűnése

„Az 1876. év igen nagy változást hozott a jászkunok politikai életében. Az ez évi országgyűlésen hozott XXXIII. tc. 1. §-a a jászkun kerületek önálló törvényhatósági létét megszüntette, a jász és nagykun kerületeket Szolnok vármegyével egyesítette, a kiskun kerületből 7 községet Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez, a nyolcadik községet, Dorozsmát pedig Átokházával és Ülléssel együtt Csongrádhoz csatolta. (...) Mindez azonban a redemptióból eredő magánjogi viszonyokat sértetlenül hagyta, sőt az ünnepélyes egyezségnél nemcsak Dorozsmát a jászberényi széképületből illető részt e város redemptiója arányában fizették vissza Dorozsmának, hanem a közös pákai és felkelési pénztárakat is a három testvér-kerület egymás között szétosztotta.Dorozsma nem szívesen lépett be Csongrád megye kötelékébe. Történelmi multjának utolsó százada sok édes emlékkel csatolta a Jászkun kerülethez. Szeretett volna továbbra is fennmaradni különálló törvényhatóságként. (...)

A kun kerületek megszűnése után az egész községet érintő és messze századokra kiható intézkedés volt a közlegelőknek, vagyis a járás felosztása.”

 

[Részlet Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története c. 1937-es kiadású könyvéből, 229-231. oldal]

Keresés

Legközelebbi események

Március 15.
2021. március 15., hétfő

Naptár

2021

március

H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4